Rengeteg nagy embert veszítettünk el idén

Az az élet rendje, hogy egyszer mindenki meghal, ám egyesek elvesztését nehéz elfogadni. Hiszen életük során tehetségükkel, munkásságukkal vagy csak személyükkel a világ meghatározó embereivé váltak. Hiányuk pedig örökké fájó marad.

Idén is rengeteg nagy embert veszítettünk el sajnos.

Már rögtön az év elején kénytelenek voltunk elbúcsúzni Buzánszky Jenőtől, aki az Aranycsapat tagjaként vált legendássá. Vele egy napon távozott a legnagyobb svéd szexszimbólum, Anita Ekberg is. A Spock kapitányként megszeretett Leonard Nimoy februárban hagyta hátra porhüvelyét, akárcsak magyar kollégája, Bitskey Tibor. A fantasztikus hangú Percy Sledge áprilisban hallgatott el örökre, és az Argó filmek sztárjától, Bicskey Lukácstól is ekkor kellett búcsút vennünk.

Minden idők legnagyobb bluesgitárosát, B.B. Kinget sem hallhatjuk már élőben játszani többé, és James Horner sem teszi már még emlékezetesebbé a filmeket dallamaival. Szintén a nyár elején veszítettük el A Gyűrűk Ura és a Star Wars filmek legendás alakját, Sir Christopher Lee-t, aki kétség nélkül a történelem egyik legjobb színésze volt. Ahogyan Omar Shariff, aki néhány héttel utána hunyt el. Jules Bianchi pedig az egyik legnagyobb Forma-1-es pilóta lehetett volna, ha nem szólítja magához az Úr idő előtt tavalyi súlyos futambalesetét követően.

Czeizel Endre augusztusi halála akkora veszteség az egész világ számára, amit nehéz szavakkal kifejezni. De Wes Craven rendezőt sem lesz képes soha pótolni Hollywood. Ahogy ahhoz sem fér kétség, hogy Harangozó Teri hangja is hiányozni fog az életünkből. Göncz Árpád személyében pedig elveszítettük talán az egyedüli olyan politikusunkat, akit mindenki tisztelt és szeretett.

Az év utolsó hónapjaiban hagyott hátra minket a tragikusan fiatalon elhunyt futballkapus, Fülöp Márton, a legendás énekes, Scott Weiland, Benkó Sándor zenész, valamint a Motörhead frontembere, Lemmy Kilmister. Az egyik valaha volt legnagyobb rockikon.