Az utolsó interjú Ungár Anikó 104 éves édesanyjával

104 éves és mindig mosolygós Mamili, ahogy Ungár Anikó hívta édesanyját, nagy titkok tudója volt. Élete utolsó éveit polgári eleganciával berendezett zuglói lakásában töltötte, itt készített vele interjút a HELLO! magazin:

A teraszajtó tárva, csak úgy ömlik be odakintről a nyár illata és a vidám madárdal! Ungár Anikó édesanyja kedvesen hellyel kínál, s közben arra kéri egy szem lányát, hozzon csoki bonbont a másik szobából, kínálja meg a vendégeket, hisz így illő. Addig körbemutat: a falakat itt-ott régi, még a múlt század elején készült családi fotók díszítik. Épp csak annyi, hogy a régi nagycsaládot és a kedves pillanatokat bármikor visszaidézhesse, ha szeretné, hiszen annyi minden történt…

Egy pingpong táborban lett szerelmes

104 év nagy idő! De azt mondja Mamili, ő sosem unatkozott, s bár több mint egy évszázados életébe két világháborúnak is bele kellett férnie, mégsem a rosszat emlegeti, inkább csak a kedves történeteket. A rosszat is csak úgy, hogy, hál’ istennek, ezen is túl vagyunk! Mamili elsőként élete fordulópontjáról beszél, arról, hogyan ismerte meg a magyar fiút, aki később a férje lett. Még most is tisztán emlékszik, szempillantás alatt lettek egymásba szerelmesek. Minden egy pingpong mérkőzésen dőlt el, melyen Szombathely és Graz fiataljai mérkőztek egymással. Merthogy Anikó édesanyja, Lilike osztrák, Grazban született és nőtt fel. A barátságos pingpong meccs után leveleztek egymással, majd néhány év múlva Budapesten kezdtek közös életet. Rengeteg viszontagság következett, de a békés derű megkönnyítette a nehéz napokat. „Mamika divatiskolát végzett még Grazban, de az ’50-es, ’60-as években nem tudott elhelyezkedni. Így otthon varrogatott, a megrendelők pedig titokban jártak hozzá. Fantasztikus dolgokat alkotott szinte a semmiből! Így, kézen-közön mégis csak ismert lett, ruháit pedig márkanév nélkül is így emlegették: na, ez is egy Lilike modell” – segít az emlékezésben Ungár Anikó, aki bár bűvésznek készült, édesanyja hatására maga is elvégezte a ruhaipari technikumot. „Nagy kincs volt ez abban az időben, amikor nem volt választék, és tényleg bűvészkedni kellett, ha csinos akartál lenni.”

„Amikor még csak 100 éves voltam…”

„De nemcsak stílusérzékenységemet köszönhetem Mamilinek, hanem optimizmusomat is – teszi hozzá gyorsan a művésznő. - A legfontosabb dolgokra ő tanított meg. Például arra, miként vegyem észre, hogy az élet adta lehetőségek közül melyik az enyém. Hogy csak azzal a feladattal birkózzak meg, amivel tényleg elbírok. Hogy legyek mindig gyakorlatias, merész, nyitott és őszinte, s hogy bármi történik, mindig bízzak önmagamban. Banálisan hangzik, de ez az életfelfogás nagyon jól működik! És most már biztosan tudom, hogy jót tesz a léleknek, a szellemnek és hozzásegít a fizikai frissességhez is. Anyukám a mai napig így él, szinte hihetetlen, de így tudta megőrizni tartását és női büszkeségét, amit magam is ámulva csodálok. Például imádja, ha hétről hétre én befésülöm a frizuráját, és ha ápolt a keze. ” – sorolja Anikó, de Mamili legyint.

„Amikor még csak 100 éves voltam, nem volt velem ennyi gond. Elsétáltam én a manikűröshöz még a fodrászhoz is, ma már ez nem megy.

De itt van az én imádott lányom, aki ezt is megoldja nekem. Mert tényleg jó kislány Anikó és én nagyon szeretem!”

Anikó egészen elérzékenyült e szavaktól, és meghatottságában féltőn átölelte törékeny, 104 éves édesanyját. Mintha csak megköszönné neki az elmúlt 66 évet.” Mamili mosolyog, mint mindig. „Alles gut, alles gut, holnap is lesz nap” – tette hozzá hatalmas bölcsességgel. És milyen igaza volt...

Senki nem sejthette, hogy ez az alig két hónapja készült interjú volt a legeslegutolsó!