Norbi kutyája szobrot kapott Japánban

Tokióban a Shibuya vonatállomáson áll egy bronzszobor, ami egy megható történetre emlékeztet, amelyet egész Japán jól ismer.

A professzor hirtelen meghalt

Hachikot, a 2 hónapos kutyát 1923-ban vette Ueno professzor, aki egy Tokióhoz közel lévő  egyetemen tartott előadásokat. A kutya reggelente elkísérte őt a vonathoz, délután pedig ugyanott fogadta. Így tett minden nap, egészen 1927-ig, mikor is egy nap már hiába várt a gazdájára. A professzor egy előadás alatt szívrohamban meghalt. Hachiko ezután még 9 évig járt reggel és délután az állomásra, türelmesen várta őt.  Késő estig várt, majd hazaballagott. Aztán Hachiko másnap hajnalban már újra a peronon ült, és várta-várta a szeretett professzort. Így ment ez minden áldott nap.

Csak várt és várt...

Hideg telek és forró nyarak követték egymást, már a professzor özvegye is elköltözött a városból, de a kutya minden reggel kiment az állomásra a gazdája elé, majd este szomorúan hazakullogott.

Hachikót többször is magához fogadta pár család, de ő mindig megszökött tőlük és visszatért  régi otthonához, abban a reményben, hogy egy nap újra láthatja a professzort. Mivel odahaza sohasem találta, ezért elment az állomásra ahová már számtalan alkalommal kikísérte ezelőtt.
Nap, nap után békésen feküdt a peronon, és az érkező embertömeget fürkészte, hátha.

Még életében szobrot kapott

A helyiek nagyon megkedvelték az egyre soványabb, gyengébb állatot. Mindenkit meghatott a hű kutya várakozása. Az állomáson dolgozók gondját viselték, etették, itatták. 1934 áprilisában bronzszobrot állítottak tiszteletére az állomáson, melynek leleplezésére rengetegen elmentek, és maga  Hachiko is ott volt.

Tulajdonképpen a kutya legendás hűsége mentette meg a kihalóban lévő akita kutyákat.

Már csak 30 maradt

A meghalt professzor egyik tanítványa felismerte Hachikót az állomáson. Nem sokkal a találkozást követően ez a tanítvány – Kikuzaboro Kobayashi – felmérte a Japánban élő akitaállomány nagyságát is. A kutatásai azt bizonyították, hogy csupán 30 fajtatiszta akita maradt, beleértve Hachikót. Szaporításuk ekkor kezdődött el.

Hachiko 1935-ben, tizenkét éves korában halt meg, elhatalmasodott rajta a rák, az utcán találták meg holtan, utolsó útjára indult, még mindig reménykedve a vasútállomás felé. A kutya tetemét kipreparálták, és a Nemzeti Tudományi Múzeumban állították ki. Később újabb szobrot kapott a szülőhelyén is. Évek múltán egész Japánban sok-sok szobor hirdette az akiták örök hűségét.