Berki elsírta magát. Bőgött, mint egy gyerek...

Hogy érzed, hibáztál Pamelával kapcsolatban? Csinálnál bármit másképpen?

„Persze, hogy hibáztam és persze, hogy van egy csomó minden, amit másképpen csinálnék. De ha nagyanyámnak áramszedője lett volna, akkor ő lett volna a villamos. Egyszóval beláthatom a hibáimat, de az idő kerekét már nem forgathatom vissza. A hibákra szükség volt ahhoz, hogy jobb legyek és ez most is éppen így van.

Egy párkapcsolatban lehet hibázni, de azt fontosnak tartom, hogy szándékosan ne bántsak meg senkit. Én egy nehéz ember vagyok, és aki velem kezd, az tisztában van ezzel, mert nem árulok zsákbamacskát. Gondolom, kiderült már mindenki számára.

De van itt még egy fontos dolog, amit nem szabad elfelejteni! Egy kapcsolat, mindig kétszereplős és olyan nincs, hogy rendre csak az egyik fél hibázik…”

Néhány éve fűnek-fának nyilatkoztál, most viszont már alig lehet elérni.

„Vannak szintek az ember életében, ha úgy tetszik, a karrierjében, érdemes mindig az adott szintnek megfelelően kommunikálni. A közszereplők többsége úgy kezdi felépíteni a jelenlétét, hogy mindenről, de tényleg mindenről beszámol a médiának, ha kell, ha nem. Aztán egy idő után kezd terhessé válni az érdeklődés, olyankor az ember próbál határt szabni. Ebből aztán sértődés és perek lesznek, ami senkinek sem jó. Nálam fordítva volt. Először a sport miatt lettem ismert, majd belekerültem egy körforgásba, amiben nekem az volt a jó, hogy egy csomó ismert és kevésbé ismert, gyönyörű nő között forgolódhattam. Sosem csináltam titkot abból, hogy akkoriban a csajok nekem időtöltésre és nem kapcsolatra kellettek. A csajozásra már-már feladatként tekintettem. Végül jött Pamela és a TV2-n az Édes élet, ahol természetesen nagyon sok pénzért beengedtük a kamerákat a mindennapjainkba.

Az volt a célom, hogy műsor legyek a műsorban és ezt el is értem. Ehhez az kellett, hogy mindent megmutassak és ezt meg is tettem.

Amikor vége lett a műsornak, elmondtam Pamelának, hogy ezzel véget is kell vetnünk a nagy szappanoperának, hiszen innentől már nem ezért fizetnek minket. Mindketten azokra a feladatainkra koncentrálunk, amiket a megszerzett népszerűségünk hozott. Én például az Éden Hotelre és a Fem3Caféra és eldöntöttük, hogy csak akkor beszélünk a magánéletünkről, ha az megéri. Persze nincs baj azzal, ha nem fizetnek, de akkor Kiszel Tündét kell keresni. Ha pedig komolyabb interjút kérnek, akkor mérlegelek, mint ahogyan most is tettem.”

Nincs sansza egy valódi randira

Az új kapcsolatod intimitását is tudatosan őrzöd?

„Pokoli nehéz közszereplőként normális kapcsolatokat létesíteni! Legalábbis én ezt tapasztalom.

Ha ugyanis együtt látnak valakivel, azonnal lefényképeznek, beküldik valahová a képet és másnap már olvashatom is, hogy biztosan lefeküdtünk, de legalábbis pettingeltem a hölggyel, akivel jóllehet csak egy üzleti vacsorán vettem részt.

Az igazság az, hogy nem is igazán van sanszom egy valódi randira, vagy arra, hogy elmélyüljön egy kezdődő kapcsolatom. Cserpes Laurával is csak azért ültünk le a kamera elé, mert már nem tudtuk kivédeni a dolgot. Akkor is csak annyit mondtunk, hogy ismerkedünk, és az idő eldönti mi lesz belőle. Na, most is itt tartunk! Egyszóval igen, tudatosan igyekszem megőrizni a magánéletem bizonyos részleteit."

Mennyi időt töltesz a kislányoddal?

„Zselykével most, hogy már nem vagyunk egy család Pamelával, sokkal több és minőségibb időt töltök, mint születése óta bármikor. Amikor minden este otthon voltam vele, könnyebb volt azt mondanom, hogy ezt vagy azt elintézek akár a vele töltött idő kárára is. Amióta viszont külön élünk, megérkezett a valódi hiányérzet vele kapcsolatban. Most másfél éves és egyre többet kommunikál, ha együtt vagyunk, akkor nagyon koncentráltan csak ő létezik számomra. Olyankor senkire nem hagyatkozhatok, így természetesen jóval nagyobb figyelmet kap, mint amikor szólhattam Pamelának, hogy vegye át tőlem és babusgassa ő tovább. Néha azért csinálunk amolyan családi programokat is, de hogy csak hárman legyünk, arra mostanában nincs példa.”

Szeretnél még gyereket?

„A szívem azt mondja, hogy igen, de az eszem szerint mostanában biztos nem jön el az ideje. Most nagyon őszinte leszek és szerintem sok férfi van, aki legalább titkon bólogatni fog.

Aki azt mondja, hogy a terhesség és a szülés számunkra is éppen olyan boldogságot okoz, mint a nőknek, az hazudik. Hazudik, aki azt mondja, hogy jó látni a párod szenvedését és az azt követő változásokat.

Az anyaság kőkemény meló a nőnek, de azt sokan elfelejtik, hogy mi eközben nem változunk, és ugyanazok maradnak az igényeink, mit a gyermekünk születése előtt. Nekünk csak egy dolgunk van, a végtelenségig türelmesnek kell maradnunk, de lássuk be, ez nem mindig, és nem mindenkinek sikerül.”

Vannak belső félelmeid, amik ellen folyamatosan küzdesz?

„Rossz szó ez, mert Berki Krisztián nem fél semmitől! Férfi vagyok, és mint olyan, nekem mindent ki kell bírnom. Mindenből fel kell állnom és mindent le kell küzdenem, mert aki nem ezt teszi, az nem férfi! Nem problémákban, feladatokban gondolkodom.

Szeretem az önsanyargatást és a stresszt, mert nyomás alatt jobban teljesítek, legyen szó bármiről is.

Vezetés közben fakadt sírva

Voltár már igazán szerelmes?

„Nem! Nem tudom... Azt tudom, hogy pillanatokra már éreztem szerelmet, de pontosan nem tudom mi is az. Persze vágyom arra az „elborulásra”, amiről mindenki beszél, miközben azt is érzem, hogy a korom előrehaladtával egyre nehezebb lesz átadni magam az érzésnek, mert védekezek. A szerelem az nyílván maga a csoda, és azért történtek velem csodák eddig is. Csoda volt, ahogyan Pamela embert faragott abból a kiégett paliból aki voltam, és csoda az idő, amit együtt töltöttünk és az is, hogy megszületett a kislányunk.

De a legnagyobb csoda mégis csak az volna, ha ráakadnék arra a nőre, aki képes a külsőségek mögé nézni és engem látni, értékelni.

Ha ez a csoda megjön, megnyílok, ígérem! Addig pedig beérem azzal, hogy szerelmes vagyok a kislányomba, néha élethelyzetekbe és a munkámba.”

Mi volt életed legnagyobb lelki megrázkódtatása?

„Talán a szüleim válása. Nem is maga a tény volt az, inkább hogy utána látnom kellett, ahogyan az én szép és sikeres édesanyám az alkohol rabjává vált."

Mikor sírtál utoljára?

„Nem az a fajta pali vagyok, aki szégyelli a könnyeit. Ha a mieink bármiben szép teljesítményt nyújtanak a sportban, akkor meghatódom és elsírom magam, nem is kicsit. De tudok sírni akkor is, ha valamilyen átütő tehetséget látok egy tehetségkutatóban, valamint filmeken is képes vagyok a végletekig meghatódni. Legutóbb viszont egyszerűen csak felgyülemlett bennem néhány dolog, és ahogy a kocsiból figyeltem az éjszakai Budapest fényeit, rájöttem milyen szerencsés is vagyok, hiszen mindent irányítani tudok az életemben. Vagyis majdnem mindent. Beugrott, hogy csak a párkapcsolataim alakulása az, ami időnként kicsúszik a kezemből és ez elkeserített. És bőgtem mint egy gyerek.

Azért sírtam, mert úgy éreztem, nekem esélyem sincs egy normális párkapcsolatra. Arra jutottam, hogy bárki, aki találkozik velem, előítéletek alapján ítél. De hol van az a nő, aki tényleg rám kíváncsi?

Arra, hogy mire gondolok, miközben egyedül sétálok a Duna parton, vagy arra, mi jár a fejemben kondizás közben. Ki az, aki adna egy sanszot és megismerne úgy, ahogy senki eddig ezen a világon?"