Néhány festékfolt bedöntheti egy londoni festõmûvész karrierjét -avagy pont fordítva: új piaci távlatokat nyithat meg elõtte a pacakupac.
Az egész nem történt volna meg, ha Angela Hartigan hagyományos módon fest. Csakhogy ő a padlóra helyezi le vásznait, úgy csorgatja, fröcsköli, önti azokra a festéket. Ilyenkor szőnyegekkel védi a helyiség padlóját, és amikor azok nagyon elkoszolódnak, újakat vesz helyettük.
A legutóbbi galéria, ahol műtermet bérelt, kiárusította használaton kívüli bútorait, használati tárgyait, és ezek a szőnyegek is odakeveredtek az eladásra kínált tárgyak közé. Csakhogy ezekre a galéria korábban ráírta Hartigan nevét – feltételezhetően így szokták jegyezni, hogy melyik bérlőjük milyen szolgáltatást vett igénybe.
Ott volt tehát egy rakás festékfoltos szőnyeg, rajta az ismert absztrakt festőnő nevével, és az emberek elkezdtek őrült összegeket kínálni a rongyokért. Pontosan nem tudni, mekkora bevételre tett szer a galéria, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy passzív szemlélőként zsebelték be a pénzt, vagy esetleg ők maguk sugallták, hogy lábtörlő helyett műalkotást vásárolnak az emberek.
Angela Hartigan mindenesetre jogi tanácsadót fogadott, aki szerint súlyosan árthat a festőnő hírnevének az ügy. "A szőnyegek nem tudatos munka, hanem véletlen események nyomán jöttek létre, ezért nem tekinthetők ügyfelem alkotásának. Azok, akik mást állítanak, gyakorlatilag műhamisítást követnek el." – mondta a művészt képviselő iroda.
Az is lehet persze, hogy mindez egy alaposan kitervelt PR-kampány része, és Hartigan így szeretne megnyitni egy új piaci és művészi érvényesülési módot.
