
Csernobil után 40 évvel bocsánatot kért egy meteorológus, aki hazudott a szennyezésről
"Még mindig bűntudatom van azért, amit akkor mondtam".
Nyilvánosan bocsánat kért a franciáktól Brigitte Simonetta korábbi televíziós műsorvezető és meteorológus, amiért a Csernobili atomkatasztrófa után néhány nappal azt mondta az esti híradóban, hogy Franciaországba biztosan nem jut be a nukleáris szennyezés - jelentette a Le Parisien francia napilap online kiadása.

A szóban forgó híradót 1986. április 30-án adta le a francia köztelevízió. Ebben Brigitte Simonetta arról beszélt, hogy a kelet felől érkező radioaktív felhő biztosan nem jut be az ország területére, mivel egy dél felől érkező meleg légtömeg eltereli a szennyeződést. A narráció mellé egy térképet is bemutatott a műsorvezető, amin egy feltűnő „STOP” felirat jelent meg Franciaország határán, azt sugallva, hogy aggodalomra semmi ok.
Ezzel szemben viszont a későbbi mérések egyértelműen kimutatták, hogy a szennyezett légtömeg rövid időn belül elérte Franciaországot, különösen a délkeleti régiókat, majd az ország nagy részét. Igaz a hatóságok hivatalosan soha nem tudták igazolni a rákos megbetegedések számának jelentős megnövekedését emiatt.
Simonetta mostani megszólalásában nem próbálta kisebbíteni a történteket. Elmondása szerint a mai napig bűntudatot érez, és a szóban forgó műsor „soha be nem gyógyuló sebként” maradt meg benne. Könnyek között beszélt arról, hogy bár ő csupán közvetítője volt az információknak, mégis úgy érzi, felelőssége volt abban, hogy a lakosságot hamis biztonságérzebe ringatta.
Negyven évvel a tragédia után még mindig bűntudatom van azért, amit akkor mondtam. Még mindig fáj, hogy félretájékoztattam az országot. Ezért szeretnék bocsánatot kérni (...) A seb nyitva van, és azt hiszem, sosem fog begyógyulni
- fogalmazott az egykori tévés műsorvezető.
Noha Brigette nem vallotta be nyilvánosan, szakértők szerint felsőbb utasításra tájékoztathatta félre annak idején a közvéleményt Csernobil veszélyeiről. Abban az időben ugyanis Franciaország energiapolitikája már erősen támaszkodott a nukleáris energiára, így egy ilyen jellegű katasztrófa hatásainak hangsúlyozása politikailag érzékeny kérdésnek számított. Emellett a hidegháborús korszak információkezelési gyakorlata is szerepet játszhatott: a döntéshozók gyakran a pánik elkerülését helyezték előtérbe a teljes átláthatósággal szemben.







