Sikerült megtalálni az Édenkertet? Műholdképeken fedezték fel a Biblia elveszettnek hitt folyóit

Habár az Édenkert évszázadok óta a paradicsom szimbóluma a Bibliában, amelyet sokan puszta mítosznak tartanak, a nemrég napvilágra került műholdfelvételek arra utalnak, a helyszínnek nagyon is valós földrajzi alapjai lehetnek. Egy sor orbitális szkennelés ugyanis feltárt egy ősi, ma már kiszáradt folyómedret Szaúd-Arábiában, amely egyes tudósok szerint összhangban van az Éden fő folyójának, a Pisónnak a bibliai leírásával.

Valós alapja lenne a bibliai Édenkertnek?

A Teremtés könyve az Édenkertet paradicsomként írja le, benne egyetlen folyóval, amely négy másikra ágazik szét: a Pisónra, a Gihonra, a Tigrisre és az Eufráteszre. Míg a Tigris és az Eufrátesz jól ismert folyók a mai Irak területén, addig a Pisón és a Gihon régóta kiveszett a történelemből: egészen mostanáig. A Wadi al-Batin nevű kiszáradt folyómeder a Medina közelében fekvő Hejaz nyugati felföldjétől északkeletre az északi Perzsa-öbölig, Kuvait közelében húzódik, a kanyargós folyása pedig megfelel a Pisón bibliai leírásának, mely szerint:

Modern műholdfelvételek alapján kimutatták Wadi al-Batin deltáját az Öböl közelében, dűnékkel és mélyedésekkel, amelyek a folyó korábbi pompájára utaltak. Az iráni Karun folyó, egy kanyargós vízi út, amely átfolyik a Zagrosz-hegységen, pedig megfelelhet a Gihonnak. A héber „sabab” szó, ami körözést vagy csavarodást jelent, találóan írja le a Karun kanyarulatait. Történelmileg a folyó a kaszita területen folyt keresztül, amelyet egyes tudósok a Teremtés könyvében említett Kús földjeként azonosítanak.

A Wadi al-Batin folyómederként való felfedezése egészen az 1990-es évek elejéig nyúlik vissza, amikor Farouk El-Baz, a Bostoni Egyetem geológusa elemezte a NASA Endeavour űrrepülőgépének radarképeit. A képeket ebben a hónapban ismét megtekintették, újra felhívva ezzel a figyelmet arra, ami már évezredek óta elveszett. Az adatok egy, akár öt kilométer széles, megkövesedett folyót tártak fel, amely egy nedvesebb holocén korban volt aktív, mielőtt Kr. e. 2000 és 3500 között az éghajlatváltozás miatt kiszáradt volna.

– mondta el Dr. El-Baz. 

James A. Sauer, a műholdadatokat elemző bibliai régész szerint a száraz folyómeder jellegzetességei leginkább a Pisón bibliai leírásához hasonlítanak, noha azt nem állítja, ez magára az Édenkert létezésére lenne bizonyíték, míg Juris Zarins régész szerint a Perzsa-öböl közelében található ősi folyómedreket ábrázoló műholdképek megfelelnek a Teremtés könyvében található leírásoknak, ami arra utal, hogy az Éden-elbeszélés a valódi, ókori földrajzot tükrözheti, még akkor is, ha spirituális elemei értelmezési jellegűek maradnak. Környezeti adatok is alátámasztották ezt az elméletet, bemutatva Arábia száraz átalakulását az utolsó jégkorszak után, valamint az emelkedő tengerszintet, amely esetleg elárasztotta az Éden deltájának egyes részeit.

Nem minden tudós ért azonban egyet. Egyesek szerint Kús földje afrikai régiókra utalhat, és inkább a Gihont köti a Nílushoz, mások pedig arra figyelmeztettek, a bibliai szövegek ötvözik a spirituális allegóriákat a történelmi emlékezettel, így a pontos térképezés pusztán spekulatív jellegű. A viták ellenére viszont ez a felfedezés újra felélesztette az érdeklődést a Teremtés könyvének földrajza iránt – írja a Daily Mail.