KÜLFÖLD
Ez nem egy morbid vicc kezdete, hanem a valóság.
Joschka Fischer korábbi német külügyminiszter és alkancellár, a Zöld párt egyik legbefolyásosabb tagja nyíltan amellett érvelt, hogy az Európai Uniónak saját atomarzenállal kellene rendelkeznie a kontinens biztonsága érdekében - jelentette a Bild német napilap online kiadása. Fischer kijelentései azért keltettek nagy feltűnést, mert a politikus neve a kilencvenes években összefonódott a leszerelés- és békepárti zöld politikával. Éppen ezért sokakat meglepett, hogy egykori zöld ikonként most „európai atombombát követelt”.
A volt külügyminiszter érvelése szerint Európa az elmúlt évtizedekben túlságosan kényelmesen támaszkodott az amerikai védelmi garanciákra, miközben saját stratégiai önállósága nem fejlődött arányosan. Ebből a felismerésből fakadt az a gondolat, hogy a kontinensnek hosszabb távon komolyabban kellene foglalkoznia a saját elrettentő képességeivel, köztük az atomfegyverekkel is.
Fischer egy európai szintű, közös gondolkodást sürgetett, amelyben az atomfegyverek kérdése nem nemzeti presztízs-, hanem kollektív biztonsági kérdésként jelenik meg. A politikus azonban azt kifejezetten elvetette, hogy Németország önálló atomhatalommá váljon. Megfogalmazása szerint egy ilyen lépés politikailag, történelmileg és jogilag is rendkívül problematikus lenne.
A vita természetesen nem függetleníthető attól, hogy Európában jelenleg két állam rendelkezik saját nukleáris arzenállal: Franciaország és az Egyesült Királyság. Utóbbi már nem tagja az Európai Uniónak, ami tovább bonyolítja a képet. Fischer szerint éppen ez az egyik oka annak, hogy az európai biztonságpolitika „hiányos”: az EU-n belül nincs valódi nukleáris döntéshozatali központ, miközben a kontinens biztonsága továbbra is nagymértékben a NATO és azon belül az amerikai nukleáris ernyő függvénye.
A kritikusok azonnal felhívták a figyelmet arra, hogy egy „európai nukleáris elrettentő erő” gondolata rendkívül sok akadályba ütközik. Jogilag kérdéses, miként lenne összeegyeztethető az atomsorompó-szerződéssel, politikailag pedig nehéz elképzelni, hogy a huszonhét tagállam egységes álláspontot alakítson ki egy ilyen érzékeny kérdésben. Ráadásul az európai társadalmak jelentős része kifejezetten atomfegyver-ellenes, különösen olyan országokban, mint Németország, ahol a történelmi tapasztalatok miatt a katonai erő alkalmazása eleve erős morális fenntartásokba ütközik.
A Fischer-nyilatkozat körüli vita ugyanakkor rávilágít egy mélyebb problémára: arra, hogy Európa stratégiai identitása továbbra is tisztázatlan. Az Európai Unió gazdasági nagyhatalom, politikai befolyása azonban gyakran elmarad ettől, katonai értelemben pedig erősen tagolt és függő helyzetben van. Fischer álláspontja szerint a nukleáris kérdés csak egy – bár kétségtelenül radikális – tünete annak, hogy a kontinensnek döntenie kell: továbbra is másokra bízza végső biztonságát, vagy megpróbál nagyobb felelősséget vállalni saját sorsáért.
Ripost hírek
