Hétezer éves kőfalat találtak Franciaország mellett a tengerben, és senki sem érti, mit keres ott

Búvárrégészek egy nagyjából 7 ezer éves kőfalat találtak az Atlanti-óceán fenekén, Bretagne régió partjainál, az Île de Sein sziget közelében - jelentette a Le Monde francia napilap online kiadása. A portál beszámolója szerint a felfedezés elsősorban azért rendkívüli, mert a kutatóknak egyelőre fogalmuk sincs, kik és mi célból húzták fel az építményt. 

A tengerfenéken felfedezett kőfal nagyjából 10 méterrel található a mai tengerszint alatt, a hossza 120 méter, és átlagosan 4 méter magas. A falat több tucat, részben álló helyzetben megmaradt monolit tagolja, ami arra utal, hogy az építők tudatosan megtervezett és szervezett munkát végeztek.

A kőfal korát a kutatók az üledéktani vizsgálatok, valamint a környező tengeri környezet fejlődésének elemzése alapján durván 7 ezer évesre becsülik, tehát valamikor i. e. 5800 és 5300 között épülhetett. Ebben az időszakban a globális tengerszint még alacsonyabb volt a mainál, így a ma víz alatt fekvő terület akkoriban szárazföldi vagy közvetlenül a part menti környezethez tartozhatott.

A szerkezet eredeti funkciója egyelőre nem tisztázott, és a kutatók több lehetséges forgatókönyveket is vázoltak ennek kapcsán. A legvalószínűbb magyarázat, hogy a fal halászati célokat szolgált, például egy dagály és apály váltakozását kihasználó halfogó rendszer része lehetett. Hasonló, kőből épített halcsapdákat ugyanis más európai lelőhelyeken is felfedeztek, igaz, azok többsége jóval fiatalabb és kisebb volt.

Egy másik elképzelés szerint a fal partvédelmi vagy vízszabályozási szerepet tölthetett be, esetleg a part menti területet védte az erős áramlatoktól és hullámveréstől. De felmerült az is, hogy a szerkezet valamilyen területi, közösségi vagy rituális jelentőséggel bírt, bár erre egyelőre nincs közvetlen bizonyíték.

Fontos körülmény, hogy a kőfal környezetében eddig nem kerültek elő egyértelmű települési nyomok, például lakóépületek maradványai, tűzhelyek vagy nagyobb mennyiségű tárgyi lelet. Ez arra utal, hogy a helyszín nem állandó lakóterület lehetett, hanem inkább egy speciális rendeltetésű építmény helye.

A felfedezés jelentőségét növeli, hogy ilyen kiterjedt és jól megőrzött őskori kőszerkezet ritkán marad fenn tengeri környezetben. A lelőhely arra is rámutat, hogy az Atlanti-óceán mai partvonala mögött egykor létezett szárazföldi táj nagyrészt feltáratlan régészeti emlékeket rejthet. 

A francia kutatók szerint az Île de Sein környéke csak egy példája lehet azoknak az őskori területeknek, amelyeket a tengerszint emelkedése elrejtett, és amelyek vizsgálata a jövőben új fejezetet nyithat az európai őstörténet kutatásában.