Elképesztő felfedezést tettek a tudósok: ez mindent átírhat

A feltárt rézolvasztó műhely és őrtornyok arra utalnak, hogy az egyiptomiak fejlett bányászati tudással rendelkeztek. A leletek bizonyítékként szolgálnak Mózes bibliai történetéhez.

Mózes bibliai történetéhez kapcsolódik a nemrégiben feltárt rézolvasztó műhely a Sínai-félsziget déli részén. A kutatók megerősítették, hogy valóban dolgoztak héber vagy izraelita munkások az egyiptomi bányákban.

Mózes és a bibliai történetek - bizonyítékokat találtak

Egy frissen feltárt ókori műhely újabb kapcsolatot mutathat a Biblia történeteivel: a kutatók a Sínai-félsziget déli részén, Wadi al-Nasb területén egy rézolvasztó műhelyt, több épületet és őrtornyot tártak fel. A műhelyben kemencét, nyersanyag-előkészítő eszközöket, agyag edényeket, kerámiákat és nagy mennyiségű rézsalakot találtak. A lelőhely közel fekszik a híres Serabit el-Khadim bányavidékhez, amelyet már az ókorban is réz- és türkizbányászatáról ismertek - olvasható a Daily Mail cikkében.

A kutatók hangsúlyozzák: a leletek azt bizonyítják, hogy az egyiptomiak fejlett bányászati és fémmegmunkálási tudással rendelkeztek, ami nélkülözhetetlen volt eszközök, fegyverek és dísztárgyak készítéséhez. A helyszín ráadásul közel van ahhoz a térséghez, amelyet a bibliai Kivonulás (Exodus) útvonalával azonosítanak, beleértve a Sínai-hegyet is. Bár a romokat közvetlenül nem lehet Mózeshez vagy az izraelitákhoz kötni, több bibliai kutató rámutatott: az egyiptomi bányákban valóban dolgoztak héber vagy izraelita munkások, sőt, a Serabit el-Khadim környékén proto-izraelita feliratokat is találtak. Ezek között olyan is előfordul, amelyben a Héber Biblia egyik istenneve szerepel.

A Biblia szerint Mózes kivezette az izraelitákat Egyiptomból, miután Isten csapásokat mért a fáraóra, aki végül engedett és szabadon bocsátotta a népet. Az izraeliták átkeltek a kettéváló Vörös-tengeren, majd negyven éven át vándoroltak a Sínai-sivatagban. A hagyomány szerint Mózes a Sínai-hegyen kapta meg a Tízparancsolatot, és népe Kr. e. 1406–1407 körül érkezett el az Ígéret földjére, Kánaánba.

A mostani feltárásban két homokkőből épült torony is előkerült: az egyik a Wadi al-Nasb nyugati bejáratánál, a másik a Wadi al-Sour völgyénél. Ezek eredetileg őrtornyok lehettek, de az Újbirodalom idején (Kr. e. 1550–1070) rézfeldolgozó műhelyként használták őket. A völgy déli szélén egy harmadik épület is napvilágra került, amely valószínűleg az egész bányászati tevékenység központjaként szolgált. Itt faszén- és tisztított agyagmaradványokat találtak, amelyek a fújtatók készítésére utaltak.

A kutatásra reagálva az egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium közölte: „Ez a felfedezés új dimenziót ad az ókori Egyiptom ipari és bányászati tevékenységének megértéséhez.”