Történelmi mélypont: mindössze 15 százalékos Emmanuel Macron népszerűsége

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Emmanuel Macron francia államfő támogatottsága 15 százalékra esett vissza, ami a 2017-es hivatalba lépése óta mért legalacsonyabb érték  - jelentette a Le Figaro francia napilap online kiadása. A portál beszámolója szerint a számok nem csupán szimbolikusak, hanem az elnök tekintélyének drámai hanyatlását mutatják.

A Verian közvélemény-kutató intézet napokban publikált felmérése szerint a 15 százalékos támogatottság mellet, a franciák mintegy 80 százaléka nem bízik Macronban. Ez a bizalmi deficit súlyosabb, mint a „sárgamellényes” mozgalom idején, amikor már akkor is rendkívül nehéz helyzetbe került az elnöksége. Bár Macron nyilvánosan jelezte, hogy 2027-ig ki kívánja tölteni mandátumát, az egyre mélyülő politikai instabilitás miatt pozíciója gyengül, mozgástere szűkül.

Verian adataival összhangban áll az Elabe intézet felmérése is, mely szerint Macron népszerűsége az augusztusi értékhez képest 4 ponttal, 17 százalékra esett vissza. Mindkét adat szerint ez Macron legalacsonyabb népszerűségi mutatója, mióta 2017-ben megkezdte első mandátumát.

A Marconnal szembeni bizalmi válság egyik központi eleme a kormányfő helyzete. François Bayrou miniszterelnök bizalmi szavazással nézhet szembe, ami könnyen kormánybukáshoz vezethet. Ez nem csupán politikai, hanem gazdasági kockázatot is jelent: a bizonytalanság hatására a francia államkötvények hozamai emelkedtek, a piacok érzékenyen reagálnak a belpolitikai fejleményekre.

Macron számára ezért létkérdés, hogy új politikai szövetségeket találjon. Az elnök környezetéből kiszivárgott információk szerint komolyan fontolgatja egy szocialista miniszterelnök kinevezését. Olivier Faure, a Francia Szocialista Párt vezetője került a figyelem középpontjába, akinek bevonása egy új típusú koalíciót jelentene: a köztársasági elnök és a baloldali kormány együttélését, amelyre két évtizede nem volt példa. Ez a lépés pragmatikus megoldásnak tűnhet, ugyanakkor sokakban ellenérzést kelthet, akik úgy látják, Macron ezzel politikai identitásából adna fel.

A politikai tér másik oldalán a szélsőbaloldal új választásokat és az elnök lemondását követeli, míg a szélsőjobb, a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés, soha nem látott legitimitással készül a hatalom átvételére. Nicolas Sarkozy volt elnök legutóbbi kijelentése, miszerint a párt „már nem toxikus”, sokak szerint jelzi, hogy a francia politikai közép egy része is hajlandó elfogadni a radikális jobboldalt, amivel Macron még nagyobb nyomás alá kerül.

A Le Figaro értékelése szerint a 15 százalékos népszerűség önmagában is figyelmeztető jel, de ez a szám nem csupán a közvélemény elhidegülését mutatja, hanem annak is a bizonyítéka, hogy a francia társadalom széles rétegei elvesztették a hitüket az elnöki intézmény stabilitásában. Bár Macron politikai túlélési képessége már többször bizonyítást nyert, a jelenlegi helyzet más dimenzióban zajlik: a gazdasági nyomás, a politikai töredezettség és a szélsőségek erősödése egyszerre fenyegetik az V. Köztársaság hagyományos berendezkedését.

Megrázta a konzervatív parlamenti pártokat, különösen a Köztársaságiak (LR) nevű konzervatív párt sorait, amikor parlamenti frakcióvezetőjük, Laurent Wauquiez csütörtökön a BFMTV francia hírtelevízióban kijelentette: nem túl nagy lelkesedéssel, de támogatni fogja a regnáló Bayrou-kormányt a bizalmatlansági indítvány megszavazásakor. Még talán ennél is nagyobb felzúdulást okozott a Köztársaságiak jobbszárnyát fémjelző politikus, amikor arról beszélt: nem vonnák meg a bizalmat sem egy szocialista kormánytól, sem a Nemzeti Tömörülés kormányától.

„Megőrült?”

„Megőrült?” – kérdezte egy, a Le Figaro által meg nem nevezett miniszter. Wauquiez nyilatkozatában azzal indokolta álláspontját, hogy nem akarja összekeverni a szavazatait a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (LFI) voksaival. Az LFI a kormány elleni bizalmatlansági szavazáson feltétlenül Francois Bayrou megbuktatásara voksolna – a Nemzeti Tömörülés (RN) nevű konzervatív párttal együtt – ugyanakkor a szeptember 10-i, az országot megbénító blokádot is teljes mellszélességgel támogatják, sőt szervezik is.

„Úgy vélem,

katasztrofális hatással van országunkra a jelenlegi politikai instabilitás”

– fogalmazott Wauquiez.

Arra a „kellemes meglepetésre” alapozva, hogy Wauquiez kijelentette: a jobboldal nem vonná meg a bizalmat a Szocialista Párt (PS) kormányától, Olivier Faure, a párt első titkára máris kormányfőként kezeli önmagát, pártja pedig leendő kormánypártként viselkedik – számolt be a Le Figaro. (Amikor a köztársasági elnök új kormányt nevez ki Franciaországban, a parlament bizalmi szavazással jelzi: elfogadják-e az új kabinetet a képviselők.)

A szocialisták a Kommunista Párttal együtt lépnének kormányra, és – bár koalíciót nem kötnének Macron pártszövetségével – együttműködnének az elnök közelében levő pártokkal.

Macron kevéssé elkötelezett

Emmanuel Macron, aki eredetileg is

a Szocialista Párt politikusaként kezdte meg karrierjét,

korábban sem idegenkedett attól, hogy a baloldalt juttassa hatalomra, ám jelzései nem alapozzák meg ilyen egyértelműen a szocialisták önbizalmát.

A Szocialista Párt által a múlt héten bemutatott „ellenköltségvetés” például merőben ellentétes az Emmanuel Macron által 2017 óta alkalmazott kínálati oldali politikával, amely a vállalkozások és részvényeseik adócsökkentéseit biztosítja. A szocialisták viszont lelkesednek a híres „Zucman-adóért”, amely 2 százalékos adót vetne ki a 100 millió euró feletti vagyonokra, ráadásul minden szándékuk megfordítani a nyugdíjreformot.

A szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon (k), az Engedetlen Franciaország párt vezetője részt vesz a Michel Barnier kormányfői kinevezése elleni tüntetésen Párizsban 2024. szeptember 7-én. Mindenkit följelentene és bebörtönözne? (Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)

Botránypárt

Wauquiez különös pálfordulásának nyilván vagy egy, a média által – tabuként kezelt téma okán – ki nem mondott, ám viszonylag könnyen értelmezhető oka is. A konzervatív politikus szándéka egyértelműen az, hogy elszigetelje a trockista Jean-Luc Mélanchon vezette, szélsőbaloldali LFI-t. Az Engedetlen Franciaország

szavazatainak jelentős részét a bevándorló hátterű voksolóktól szerzi,

emellett „botránypártként” egyik kedvelt módszerük politikai ellenfeleik, sőt akár a hatóságok megfélemlítése, terrorizálása.

Az LFI legutóbbi botránya augusztus 22-én robbant ki: a párt nyári egyetemén Châteauneuf-sur-Isère-ben Jean-Luc Mélenchon agresszív támadást indított számos prefektus [ők a politikától független regionális közigazgatási vezetők Franciaországban – a szerk.] ellen. Mélenchon azokat a prefektusokat pécézte ki, akik feljelentést tettek az állítólagos rendőri erőszakot bejelentő képviselők ellen, mivel ezek a bejelentések nem voltak megalapozottak.

„A prefektus kötelessége, hogy szolgálja és betartsa a törvényt. (…)

Mi fogunk börtönbe zárni titeket, mielőtt ti zárnátok be minket”

– fenyegetőzött a politikus.

A Jean-Luc Mélenchon-köztársaság

Válaszul a prefektusi testület és a belügyminisztérium magas rangú tisztviselőinek szövetsége (ACPHFMI) kedden, szeptember 2-án bejelentette, hogy „fenyegetés” miatt feljelentést tesz az LFI vezetője ellen.

Az LR elnöke állást foglalt a prefektusok megfenyegetése ellen: „Itt van egy ember, aki a köztársaság minisztere volt, és börtönt ígér. Nem a bűnözőknek és az erőszakosoknak (…), nem az antiszemitizmus és az iszlamizmus gyűlölködőinek (…). Hanem börtönt azoknak, akik az erőszak ellen küzdenek” – hangoztatta. „A köztársaság önök, nem ő” – tette hozzá Bruno Retailleau.

Ezzel Jean-Luc Mélenchon elhíresült mondatára utalt: 2018 októberében, a LFI székhelyének átkutatásakor ugyanis így kiáltott:

„A köztársaság én vagyok!”