„38 éves vagyok és egy nyugdíjasotthonban élek – el sem hiszem, milyen olcsó a lakbér”

Manapság a megélhetési költségek sokkal rosszabbak a Z generáció és a millenniumi generáció számára, mint a szüleik vagy nagyszüleik esetében voltak, így talán nem meglepő, hogy egyesek szokatlan módszerekhez folyamodnak a költségek csökkentése érdekében.

Az emelkedő bérleti díjak, az egekbe szökő számlák és az élelmiszer-infláció miatt sok ausztrál embernek sokkal kevesebb pénze van, de egy nő rátalált a spórolásra azzal, hogy beköltözött a helyi nyugdíjasfaluba.

„Vegyes reakciókat kapok minden alkalommal, amikor elmondom az embereknek, hogy egy nyugdíjasfaluban élek” – írja Alice Amayu a Business Insiderben. „Vannak, akik csak nevetnek rajta, mert nem értik, hogyan jutottam erre a döntésre.”

Alice így folytatja: „Vannak, akik azt kérdezik: »Nem lehangoló ez?«, míg néhány családtag eleinte azt gondolta, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy idősek között éljek. Értem én – nem jellemző, hogy egy 30-as éveiben járó embert találjunk egy nyugdíjasfaluban. De minden szerda reggel, amikor csatlakozom az ősz hajú szomszédaimhoz egy bingópartira, rájövök, hogy ez volt életem legjobb döntése.”

Mielőtt belevágott és nyugdíjasfaluba költözött, Alice elköltözött a volt partnerével közös otthonból, és egy Airbnb-n élt, ami költségesnek bizonyult. Aztán egy hétvégén megemlítette, hogy házat keres, miközben meglátogatta a nagynénjét a nyugdíjasfalujában, aki azt mondta neki, hogy van egy szabad ház a sarkon.

„Nem értettem, hogyan kerülhetnék be a nyugdíjasfaluba, amikor korhatár van, de biztosított róla, hogy korábban is tettek kivételeket” – folytatja. „Magabiztos volt, és azt mondta, hogy a falu lakástulajdonosok egyesülete eseti alapon bírálja el a kérelmeket.”

Ez több mint egy évvel ezelőtt történt, és bár eleinte csak egy ugródeszkának tekintette, azt mondja, nagyon örül, hogy itt maradt. Alice nemcsak megtanulta, hogyan legyen jobb barát és szomszéd, de egy vagyont is megtakarít – mivel a kétszobás lakásának bérleti díja 500 ausztrál dollár, beleértve a rezsiköltséget is. Ez jóval kevesebb, mint a legtöbb azonos méretű melbourne-i lakás ára, ahol egy kétszobás lakás általában 2800 és 3200 ausztrál dollár között van.

„A napjaim gyakran ugyanúgy kezdődnek” – tette hozzá. „A szomszédom régi giccseinek halk zümmögése ébreszt fel. Kávézom, miközben újságot olvasok, sétálok egyet, és néha nézem a napozó macskákat. Mivel a falu tagjai igyekeznek fittek maradni és jól érezni magukat, részt vettem székes jógaórákon, időnként bicikliztem, minden szerdán bingóztam a klubházban, és a délutánjaimat pedig a munkámnak szentelem. Az esték is egyszerűek. Elsétálok a közeli élelmiszerboltba vagy egy étkezdébe, sütök, vagy a verandán ülök, és véget nem érő beszélgetésekbe merülök. Kicsit több mint egy éve élek a nyugdíjasfaluban. Már nem tekintem egy jobb helyre vezető ugródeszkának, és most már az otthonomnak tekintem.”