„Örömömben sírtam” - kerekesszékből a nyeregben, a lovak mentették meg az ápolónőt

Ritka betegsége miatt kerekesszékbe kényszerült. Az ápolónő a szó legszorosabb értelmében, visszalovagolt az életbe.

Amikor az elképzelhetetlen hirtelen valósággá válik. Helen Schildhauer ápolónő, orvostanhallgató és szenvedélyesen lovagol. Ám egy betegség kerekesszékbe kényszerítette – a mai napig csak egy elektronikus sín segítségével tud járni. Ennek ellenére küzd nap mint nap, hogy teljes legyen az élete.

2019 augusztusában, ápolónői képzése közepén hirtelen gyengének érezte magát, és bizsergést érzett a bal lábában.

Azt hittem, a túlhajszoltság miatt van: lovaglás, munka, edzés

– emlékszik vissza a Bildnek. Ennek ellenére folytatta sportos életét.

A bizsergés azonban bénulásba torkollott. Először a bal lábfej, majd az egész lábszár, majd a térd, végül a comb. „Egyre rosszabb és rosszabb lett, míg utána a jobb lábam is bizseregni kezdett” – mondja.

„Számomra nincs élet lovak nélkül”

Fekvőbeteg-kezelésre került, és nagy dózisú kortizont kapott. „Ezek segítettek a jobb lábam állapotának javulásában – a bal még mindig béna az alsó lábszártól lefelé” – mondja. De Helen küzdött az egészségéért: napi gyógytorna, iskola és rehabilitáció. Működött: négy éve nem kell kezelést kapnia. Hogy miért bénult le? Az orvosok mind a mai napig tanácstalanul állnak, de valószínűleg egy ritka neurológiai rendellenesség állhat a háttérben.

Kerekesszékben ülve született meg döntés

„Elképzelhetetlen lett volna számomra az élet lovak nélkül .” Gyógytornásza beteljesítette Helen álmát, és titokban hagyta, hogy lovagoljon a lovain.

Örömömben sírtam. Ez szinte mindig így történt.

A nyeregben való mozgás visszaadta neki azt a testérzetet, amelyet a kerekesszékben elvesztett. Ma újra rendszeresen lovagol. 2020 vége óta Helen egy úgynevezett Walk-Aid-et visel – egy elektronikus sínt, amely lehetővé teszi számára a járást.

A lovaglás mint terápia – és remény

„A neurológián azt mondják: ha két év után semmi sem javul, akkor minden ugyanolyan marad, mint volt.” Ez a felismerés jelenti számára az időpontot, hogy beszálljon a parasportokba. Nagy célja, hogy elinduljon a német bajnokságon, és az álma, hogy ott lehessen a 2026-os világbajnokságon, Aachenben.

Helen Schildhauer számára a parasport több, mint egy kikapcsolódási mód:

Amikor lovon ülök, nem gondolok arra, hogy beteg vagyok. Teljesnek és egészségesnek érzem magam.

A lovassport mellett Helen ápolóként dolgozik egy intenzív osztályon Dortmundban. „Szeretem a munkámat – még ha stresszes is.” Ennek ellenére többet szeretne, és az orvosi egyetem hetedik félévét tölti. „Orvos szeretnék lenni; ez volt mindig is a legnagyobb álmom"

És hogy mit tanácsol sorstársainak:

„Ne szégyelljétek magatokat. Nyitottnak kell lennetek, el kell fogadnotok, ami van – és célokat kell kitűzni.”