
"Semmiképp sem halhatok meg így" - a szörnyű pillanat, mikor barátját cápák marcangolták szét
Egy nő hajótörést szenvedett, mikor barátnőjét cápák tépték szét a szeme láttára, ő azonban mindennek ellenállt, és 15 kilométert úszott a partig. A történtek ellenére nem fél a tengertől, sőt mai napig hajókon dolgozik. A cápák rémálmai nem gyötrik.
Egy hajótörést túlélő nő elárulta, hogyan menekült meg a cápák elől, amelyek felfalták a barátnőjét.

Tamara Ennis olyasmit élt át, amit legtöbben csak rémálmaikban tapasztalhatnak meg. Az egész 1981 augusztusában kezdődött, amikor a 21 éves nő barátaival, Randy Cohennel, Christy Wapniarskival és Daniel Perrinnel kihajózott a floridai Ormond Beach partjától másfél kilométernyire. Négyen utaztak az 5 méter hosszú katamaránon, amikor Tamara észrevette, hogy sötét felhők és villámok közelednek feléjük. Úgy döntöttek, hogy már túl késő lenne elmenekülni, ezért megpróbálták kivárni a vihart.
Alig tizenöt perccel később azonban az egyik úszótest megtelt vízzel, és a hajó felborult. Szerencsére mindannyian fel tudtak mászni a hajótestre, és felhúzni a térdüket, így elkerülhették, hogy a cápákkal teli vízbe kerüljenek. Tamara elmondta, hogy a parti őrség nem vette észre őket, így magukra maradtak a tengerben.
A valóság hideg zuhanyként ért minket, és csak csendben ültünk. Christy, aki előttem ült, szintén nagyon csendes volt, és láttam rajta, hogy békét köt magával. Éreztem, hogy tudja, meg fog halni.
- mesélte a túlélő.
Amikor felkelt a nap, Tamara közölte a többiekkel, hogy a legjobb esélyük, ha úszni kezdenek. Mivel Christy volt az egyetlen, aki nem tudott úszni, elmondta neki, hogy a sós víz segít majd a felszínen maradni, ha nehézzé válik.
Tamara vezette a csoportot a vízbe, de alig egy órával később Christy-t megtámadta egy cápa.
Elöl úsztam, és körülbelül egy órája lehetett, amikor hátranéztem, és hallottam, ahogy Christy sikít, és kiabál Randynak, hogy menjen érte.
Először azt hitte, hogy barátnője fuldoklik, amíg meg nem látta a cápa jellegzetes mozdulatát, amint feldobta a nőt a vízből, majd visszarántotta a mélybe.
Láttam, ahogy vergődik a vízben. Aztán hirtelen felfelé repült, pont úgy, mint a Cápa című filmben, majd visszazuhant. Tudtam, hogy cápa támadta meg. Ordítottam Randynak, hogy cápa volt, ő viszont azt hitte, Christy csak fuldoklik...Végül egyszer csak arccal lefelé feküdt a vízfelszínen. Tudtam, hogy meghalt. Teljesen fehér volt, sápadt, láttam, hogy elvérzett.
Cápák támadtak rájuk
Tamara úgy döntött, nem fordul vissza, nehogy ő legyen a cápa következő áldozata, hanem tovább úszott. Nem sokkal később azonban valami nekiütközött, egy másik cápa volt.
Egy pillanatra Christy képe villant be, és azt mondtam magamnak: "Nem így fogok meghalni. Semmiképp sem halhatok meg így."
A félelmet legyőzve elkezdett úgy gondolkodni, mint egy hal, azt ismételgette magában, hogy ugyanannyi joga van a vízben lenni, mint a cápának. Öt óra úszás után már nem látta Randyt és Dant, ráadásul cápák gyülekeztek előtte. Küzdenie kellett egy visszahúzó áramlattal is, ami eltérítette a parttól. Oldalirányú úszással azonban sikerült kitörnie belőle, és ekkor vette észre egy vízimentő.
Csak ösztönösen mondtam neki: "Most úsztam le körülbelül 15 kilométert, van egy hajó odakint, egy ember meghalt, és van még két srác, de nem tudom, élnek-e vagy halottak."
Szerencsére a két férfit is kimentették, és mindhármukat kórházba vitték, mivel kiszáradással, kihűléssel és kimerültséggel küzdöttek. Azonban Christy testét soha nem találták meg.
A tengeri rémálom ellenére Tamara azóta a Bahamákon dolgozik hajókon. A túlélés egészen más szemléletet adott neki az életről, ugyanis már nem engedi, hogy a negatív gondolatok felemésszék - írta a Unilad.






