Szomorú nagymama: ,,Átutaztam az országot, hogy közelebb legyek a családomhoz, de semmibe vesznek”

A NewYork Post tanácsadójának, Abby-nek írt egy kétségbeesett nagymama, aki arról vallott, hogy rengeteget utazott, hogy közelebb költözhessen unokáihoz és fiához, de így sem kezelik igazi családtagként.

- kezdte a nő.

Azt mondja, azt vette észre, hogy a múltban a fia és a menye sokkal jobban bántak a többi nagyszülővel.

A menye szüleivel közösen kirándulgatnak, fényképeket készítenek, ráadásul közös nagyszülő-unoka képekkel tarkítják a közösségi médiát is, vele ellentétben, akivel egy közös képet sem posztolnak.

A menye ráadásul állandóan sietteti őket, mintha valami sokkal fontosabb programjuk lenne. Mintha azt akarná, hogy az ő szülei legyenek különlegesebb kapcsolatban az unokáikkal.

A nő szerint, mivel régen nem tudott sok szabadságot kivenni, így sok dologról lemaradt az unokáival. Azt gondolta, hogy ha közelebb lakik majd, akkor nagyobb részt vállalhat az unokái életében. Egyedülálló és dolgozik, de azt remélte, majd megéri az áldozat, cserébe bekapcsolódhat a nagyszülői lét örömeibe. De nem sok minden változott.

,,Az az émelyítő érzés, amit leírsz, könnyen lehet szorongás. Erről mindenképp beszélned kellene a fiaddal. Mielőtt bármi ítéletet mondanék, jó lett volna tudni, hogy a Tennessee-be való „lehetséges” költözésedet előre megbeszélted-e velük — vagy egyszerűen csak bejelentetted, hogy jössz? Ha örömmel fogadták az ötletet, de aztán mégsem vontak be az életükbe, az szégyen rájuk nézve.

Családi tanácsadás segíthetne kisimítani a feszültségeket — ha nyitottak rá. Ha nem, és nem tudsz olyan kapcsolatot kialakítani az unokákkal, amilyenre vágysz, akkor lehet, hogy érdemes lenne újra költözni — valahová, ahol valóban várnak, és nem vagy ennyire elszigetelve"- tanácsolta Abby.