Krausz Gábor
Az édesanya nem mozdult fia mellől az utolsó napjaiban.
Sokkoló, egyenesen felháborító az, amit egy édesanyának és kisfiának át kellett élnie, másik hanyagsága és nemtörődömsége miatt. A 34 éves Lianne Roban, a bedfordshire-i Dunstable élt 13 éves fival, Kiannal.
Kian húsvétvasárnap, pontosan egy héttel a 14. születésnapja előtt halt meg otthonában, miután hosszú küzdelmet folytatott a Ewing-szarkóma - a csontrák egy ritka és agresszív formája - ellen, amelyet hónapokig nem diagnosztizáltak az orvosok. Roban asszony elmondta, hogy 2019 végén aggodalmát fejezte ki a háziorvosának és a fogorvosának, miután duzzanatot észlelt Kian arcán, de azt mondták neki, hogy valószínűleg csak egy törött fogról van szó.
Mivel a fiú egyre vékonyabb és gyengébb lett, és az iskolában is többször bealudt, két hónap alatt ötször vitte el a Luton és Dunstable Egyetemi Kórházba, de a személyzet minden alkalommal hazaküldte anélkül, hogy vizsgálatokat rendelt volna el. Roban asszony elmondta, hogy kénytelen volt térdre ereszkedni és könyörögni, hogy az utolsó látogatásuk alkalmával a sürgősségi osztályon megvizsgálják Kiant. Mindezt egy aggódó mentőorvos tanácsára, aki figyelmeztette, hogy ne menjen el megfelelő vizsgálatok nélkül.
„Csak miután egy másik orvos beleegyezett a vizsgálatba, találtak egy nagy daganatot az arcában. Mivel nehezen kapott levegőt, azonnal az intenzív osztályra szállították, és lélegeztetőgépre kapcsolták” - mesélte Roban asszony.
A késői diagnózis ellenére Kian bátran küzdött a több hónapos kemoterápia és sugárkezelés során. 2023 novemberére a vizsgálat nem mutatta ki a betegség nyomait - ezt a pillanatot Roban asszony úgy jellemezte, mint „a legboldogabb pillanat, amit valaha is átéltünk”. Azt hitték, hogy végre továbbléphetnek, azt gondolták, hogy végre szabadok. Tavaly márciusban azonban megtudták, hogy Kian rákja visszatért, ezúttal egy nagy, agresszív agydaganat formájában. Az orvosok nem tudták biztonságosan eltávolítani Kian daganatát, amely egy műtéti kísérlet után is visszatért, ezért palliatív kezelésre helyezték.
Ezután vesztette életét idén húsvétkor saját otthonában. De csak azután érte az igazi sokk a gyászoló anyukát, aki kénytelen volt otthon tölteni a húsvétot fia bomló holttestével, miután a hospice dolgozói tévesen azt mondták neki, hogy a temetkezési vállalkozók nem dolgoznak munkaszüneti napokon.
„Ez teljesen megrázó volt. Valahányszor bementem a szobájába, a szemei nyitva voltak, és annyira féltem.” - zokogta a megtört édesanya, aki fia felmelegedő szobáját ventilátorokkal próbálta hűteni, hogy lassítsa a bomlás folyamatát.
Bár Kian holttestét végül elszállították egy temetkezési vállalathoz, továbbra is bizonytalanságban van, mert a papírmunka késedelme miatt a halálát még mindig nem regisztrálták. Amíg ez nem történik meg, a személyzetnek törvényileg tilos előkészíteni a testét a temetésre - ami azt jelenti, hogy Kian a kedvenc plüssfiguráival körülvéve, egy boncasztalon, és lassan oszlik, miközben az édesanyja tehetetlenül várakozik.
„Ez nevetséges. Csak fekszik ott, az én gyönyörű fiam” - mondta az egyedülálló anya, Roban asszony egyetlen gyermekéről, akit teljes munkaidőben gondozott. A temetkezési vállalat kétségbeesetten telefonálgatott, hogy felgyorsítsa a dolgokat, de eddig eredménytelenül.