„Alig tudtam 20 másodpercig táncolni” – Kislánya születése után lett rákos a fiatal édesanya

A Kirkcaldyból származó Rachael Nixon egyedül neveli a 15 hónapos kislányát, Daisyt. Így amikor októberben mielofibrózis diagnosztizálták nála, az egész világa összeomlott. Mindezt hónapokon át kitartó rosszullét előzte meg csupán. 

Rachael, aki gyermekápolónőként dolgozik először a rossz közérzetét annak tulajdonította, hogy a munkája mellett újdonsült anyaként is helyt kellett állnia. Daisy koraszülött volt, Rachael pedig császármetszésen esett át, ami után fáradtsággal, szédüléssel és hányással kezdett küzdeni. De csak azután jött rá a szörnyű igazságra, hogy egy szintén rákkal küzdő barátnőjével eltöltött némi időt.

„Tudtam, hogy valami nincs rendben, amikor a mostohaapámmal egy kis hegyet másztunk meg, és nem hittem, hogy sikerülni fog. Aztán nem sokkal később egy barátom buliján voltam, és alig tudtam 20 másodpercig táncolni, mielőtt le kellett ülnöm. Másnap elmentem egy sétára, hogy segítsek a barátomnak, aki vastagbélrákkal küzd, de végül neki kellett támogatnia engem. Aznap megnéztem magam a tükörben, és azt gondoltam, hogy pont úgy nézek ki, mint a barátom. Sápadt voltam és sokat fogytam” – mesélte az első baljós jelekről a fiatal édesanya, majd hozzátette: „Augusztusban kórházba kerültem, ahol hetente vérátömlesztést kaptam. Hat hét vizsgálat után diagnosztizálták a betegségemet. Ennek a ráknak a hatásai brutálisak. A képeimen látszik a valóság, hogy mit tesz a testemmel. Az immunrendszerem teljesen összeomlott, így mindenféle bajt elkapok. Odáig jutottam, hogy már a boltba is alig tudok elmenni. Már az utca végéig való séta is lehetetlennek tűnik.”

A 39 éves fiatal édesanya egyetlen reménye a gyógyulásra egy csontvelőátültetés. Mivel napról-napra gyengül, Rachaelnek kétségbeesetten szüksége van a segítségére, hogy találjon megfelelő donort. Alig néhány hét alatt több mint 2000 ember csatlakozott a véradó őssejt-nyilvántartáshoz, hogy segítsen biztosítani Rachaelnek és Daisynek a közös jövőt. 

Rachael háláját fejezte ki mindazoknak az ismeretleneknek, akik a támogatására siettek: „Nagyon meghatódtam, hogy az emberek meg akarják menteni az életemet. Remélem, hogy tudok tenni valamit, és fel tudom tornászni a donorok számát. Lehet, hogy az én számomra nem lesz egyezés, de valaki másnak talán igen, és ez megmenthet egy másik életet. Szóval az is a tervem, hogy minél többek figyelmét felhívjam.”