"Válás helyett leönti a nőt kerozinnal és meggyújtja" - iszonyú sorsokról mesélt a missziós magyar orvosnő indiai útja után - videó

Nők ezrei szenvednek Indiában olyan égési sebektől, amelyeket valószínűleg szándékos gyújtogatás okozott. Dr. Lévay Bernadett mesélt a mostani és korábbi missziós útjaikról.

Kik és miért gyújtogatnak?

Sok férj úgy próbál válás helyett megválni feleségétől, hogy tüzet gyújt, miután leönti a nőt kerozinnal, ami minden háztartásban ott van. Így szabadulnának meg a házastársi köteléktől. A túlélők többsége nem meri felfedni az égési sérülése okát, nem mondják el a valóságot. Azt mondják a tűzhely mellett szenvedtek balesetet. Arcot, hátat, teljes testet, néha gyerekeket is leöntenek házas emberek kerozinnal alvás közben, hogy gondtalanul folytathassák csapongó életüket.

Hogyan lehet ezt feldolgozni érzelmileg, nőként? 
Az első ilyen utam a két társammal Kenya volt. Emlékszem, hogy nagyon megrázott, hiszen ki kell faggatnunk a nőket a panaszok megismerése (anamnézis) miatt. Bár csak kevesen vállalják fel, hogy mi történt velük, de az első esetek szinte sokkoltak. Legfőképp az, hogy gyerekek is áldozatul esnek.

Miben és hogyan tudnak segíteni az áldozatoknak?

Ezekben a szegény országokban nincs TB támogatás, senki nem foglalkozik az ilyen esetekkel. Mi is egy alapítványon keresztül hirdetjük érkezés előtt, hogy lehet nálunk jelentkezni. Indiában például egy helyi magánklinika Maharashtra tartományban felkarolta ezt az ügyet, az ottani két műtőben végezzük a legtöbb beavatkozást. A helyreállító műtét, a bőrátültetés a leggyakoribb. Ugyanis van, aki a száját nem tudja kinyitni, ha leég az arca, de előfordult olyan is, amikor egy fiatal anya karja ráégett a testére, így saját magát sem tudta ellátni, vagy csak nehezen. Egy kisgyermekre emlékszem, aki az anyja mellett aludt, amikor felcsaptak a lángok. Neki szintén a karját kellett kiszabadítani, hogy teljes életet élhessen.

Találkoztak már olyan egykori pácienssel később, akinek már segítettek? Hogyan élnek a műtét után? Javul az életük, pozitív fordulatot jelent?

Mindenképpen pozitív, hiszen a legtöbben az alapvető életfunkciójukat kapják vissza. Volt példa többször is, hogy viszontláttuk őket, de főleg most, a Covid után. Ugyanis kimaradt két év. Volt, aki hálával és élménybeszámolóval érkezett, de olyan is volt, akit újból műteni kellett... Egymilliárd négyszázezer embernél a hatóság már nem foglalkozik az ilyen esetekkel Indiában.

Mi van akkor, ha nincs megoldás?

Igyekszünk nem gondolni erre. De sajnos előfordult, hogy segítséget is hívnunk kellett. Volt, akinek mind a négy végtagját amputálni kellett.

Miért vállalja, vállalják ezeket az utakat?

Önként és segítő szándékkal vágunk neki mindannyian egy ilyen útnak, most már sokadik alkalommal. Mi is nők vagyunk és megértéssel kezeljük a problémákat. Bár ilyenkor keményen dolgozunk, csak a munkára koncentrálunk, missziónként, azaz három hét alatt több mint 100 beavatkozást végzünk, ami ennél sokkal több műtétet jelent, hisz van akinek több testrészét operálni kell egyszerre. Gondolkodni ilyenkor nincs időnk. Egyszerűen bízunk abban, hogy teljeskörű segítséget, segítő kezet nyújtunk. 
De mindvégig tudjuk, hogy ilyenkor nem csak a test sérül, hanem a lélek is.

Nem adják fel? Meddig járják a szegény országokat?

Nem, soha. Ameddig bírjuk. Nem hagyhatjuk cserben őket. Sebésztársaimmal és az altatóorvossal is mindig egyre nagyobb hévvel vágunk neki egy ilyen útnak. Családjaink is megértik és elfogadják, hogy ilyenkor elvonulunk, elutazunk egy időre. Ők jól vannak, bíztatnak, drukkolnak és megvárnak minket. Ezért is lettünk orvosok. Felelősnek érezzük magunkat értük, a fiatal anyákért és gyermekeikért. Jómagam onkológus is vagyok. Azt gondolom, hogy minden egyes élet megmentésével egy életet hozunk a világra.