kulcsár edina
A székely kisfiú beállt aszfaltozni, hogy megszépüljön az utcájuk.
István egy Gyergyószentmiklóson élő hétéves kisfiú, aki idén nyáron a strandolás helyett utcájuk aszfaltozásával töltötte a vakációját. István tevékenyen segítette a hatóságok munkáját, kis kezeivel reggel 7 órától segítette az aszfaltozást, útpadkát épített, anyagot hordott, így újulhatott meg több gyergyószentmiklósi utca is – írta meg a Maszol.ro. A hírportál munkatársai telefonon érték el Istvánt és édesanyját, így derült ki, hogy Istvánnak elege lett a sáros utcából, ezért csatlakozott a munkásokhoz, akikkel együtt is ebédelt. A munkások imádták a kisfiút, akit a jövő nyári munkavégzéshez is visszavárnak.
István önzetlen segítségére Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ( RMDSZ ) elnöke hívta fel a figyelmet, aki a helyiek előtt tartott ünnepségen jutalmazta meg a kisfiút, a helyi polgármester pedig kikérte István véleményét arról, hogy jövőre melyik utcák kerüljenek felújításra. Mint kiderült, István édesanyja eleinte féltette kisfiát, jobban örült volna, ha István játszik a szünidőben, István azonban eltökélt volt, amely lelkesedése azóta is tart, az utcájuk elkészülte után a többi utca felújításában is aktívan részt vett. Édesanyja szerint István otthon is önzetlenül segít a házimunkában:
István itthon is ilyen. Ha főzök, akkor főzni segít, ha a kertben dolgozok, akkor ott. Nagymamának fát vág, ha tésztát sütök, ő tölti meg krémmel. És ha azt látja, hogy a szomszédok az udvaron dolgoznak, szalad is, hogy segítsen. Nem tétlenkedik.
Az útépítésben résztvevő munkások örömmel fogadták az önzetlen segítséget, bevezették Istvánt az aszfaltozás tudományába, megtanították a jól bevált praktikákra, István pedig hálából a kezük alá dolgozott, hozta-vitte a munkások eszközeit. A kisfiúról készült munka közbeni képet ITT tudod megnézni.
Édesanyja szavait Istvánka egészíti ki, aki határozottan annyit mond, azért, mert látták, hogy „szeretek dolgozni”, majd magyarázatképpen hozzáfűzi, az igazat megvallva „sáros volt az út”, jómaga pedig reménykedett benne, hogy ha segít, jövőre már nagyokat biciklizhet, játszadozhat a házuk előtt. Bár szülei nem értik, mitől lett István ennyire munkakedvelő, de véleményük szerint a húszéves bátyja jó példája hathatott Istvánra, aki víz- és gázszerelőként dolgozik.
Mint kiderült, Istvánt büszkeséggel töltötte el, hogy a város előtt dicsérték meg, még elismerő oklevelet, egy könyvet, egy iskolatáskát és egy Lego City útépítőjátékot is kapott hálából a segítségéért, amellyel újrajátszhatja majd a nyári élményeit. Bár Istvánnak is nehéz volt a nyári forróságban dolgozni, de büszke arra, hogy vakációját a „munkásbácsikkal” tölthette, akikkel a barakkokban együtt étkezhetett.
A Maszol.ro hírportál beszámolója szerint István számára nagy élmény volt a földrakás, betonozás, gödörtöltés, csatornarakás, útpadka-igazítás. István kortársaival ellentétben már azt is tudja, mi van az aszfalt alatt, milyen anyagok kerülnek alá és azokkal hogyan dolgoznak a szakemberek. Élményeiből tanulva István megosztotta a Maszol.ro munkatársaival jövőbeni terveit is, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz:
Az egyik a házépítő, a másik a házfestő. De azért utat is építene, ha lehetséges.
A nyári élményeken nosztalgiázva István édesanyja megjegyezte, hogy István számára a barakkok voltak a legérdekesebbek. „Ha esett az eső, ha tűzött a nap, nem jött haza, hadd aggódjon az anyukája, hogy mi történik vele”. István önzetlenségét jól mutatja, hogy a kisfiú kora reggeltől késő délutánig dolgozott, és bár a munkások 5-10 lejeket fizettek neki az egyes feladatok elvégzéséért, valamint üdítőt is kapott, de István még nem érti a pénz értékét, így nem is azért, hanem a közösségi munka iránti lelkesedése miatt vállalta a kemény munkát.
A nyári munka sok ismerettel gazdagította Istvánt, hiszen amellett, hogy megismerte az aszfaltozás rejtelmeit, megismerkedhetett a munkásokkal, akik Erdély különböző vidékeiről származtak és sokat meséltek a kisfiúnak otthonaikról, családjaikról, mi több, barátai, tanítói lettek a kisfiúnak.