kulcsár edina
B. Zoltán már több mint húsz éve él Izraelben, és a férfi a háború kitörése után sem akar hazajönni Magyarországra. Elmondása szerint ugyan több bombariadó is van még naponta, de ők élik a mindennapi életüket, ugyanúgy, mint ezelőtt.
Október 7-én több ezer rakétát lőtt ki a Hamász terrorszervezet Izraelre, néhány napon belül meghaladta az 1500-at a halálos áldozatok száma. Izrael hadserege október 27-én bevonult a Gázai övezetet, azonban egy második front is kialakulhat: a Hamász mellett, az északi határon a Hezbollah terrorszervezet is fenyegetést jelent.
Egyelőre megjósolhatatlan, hogy milyen irányba tart a közel-keleti konfliktus, ám az biztos: a harcok még nem értek véget.
Minden nagyobb izraeli város támadási gócpont most
– mondta lapunknak Zoltán, aki már 23 éve él Izraelben, jelenleg Tel Aviv-től alig tíz percre, Rishon LeTsiyonban tartózkodik.
„Az első napokban nagyon sokszor volt bombariadó. Akkor rettentően félt mindenki, mára már szinte megszoktuk.
De még mindig átlagosan napi háromszor megszólal a sziréna. Van egy előrejelző applikáció, ezt le lehet tölteni, össze van kötve a védelmi rendszerrel,
és ebből tudjuk, hogy mikor, hova csapódik be a rakéta, melyiket hol hatástalanítja a Vaskupola. Amikor ez megszólal, akkor tudjuk, hogy irány az óvóhely” – mesélte Zoltán.
Az applikáció kb. 10 másodperccel előzi meg a szirénát, és egy perccel a bomba becsapódását, ha azt esetleg nem tudja hatástalanítani a Vaskupola.
„Hál’ istennek egyre ritkábbak a becsapódások, de életeket menthet ez az applikáció” – emelte ki a férfi.
Elég sok óvóhely van a városban, lépcsőházakban és lakásokban is vannak védelmi szobák, ezeknek még az ablakai is páncélozottak. Ő most egy hostelben lakik, itt egy emelettel lejjebb van az óvóhely.
„Gond akkor van, ha éppen utazunk, és ekkor szólalnak meg a szirénák. Például ha buszon vagyunk, akkor a busz megáll, le kell szállni és fedezéket kell keresni. Ha nincs a közelben, akkor le kell feküdni a földre, vízszintesben kell lenni, így egy esetleges becsapódáskor el lehet kerülni a bajt” – magyarázta Zoltán.
A férfi egy boltban dolgozott, amikor kitört a háború, de onnan el kellett jönnie, mert bezárt. Sok üzlet lehúzta a rolót, csak a fontosabbak maradtak nyitva. Ennek ellenére nincs ellátási problémájuk, mindenféle élelmiszert, tisztasági szert lehet kapni. Most egy vállalkozónak dolgozik, mert sok munkahely is megüresedett: sokakat behívtak katonának, tartalékosnak.
A bombariadók mellett éljük a hétköznapi életünket. Egyáltalán nem félünk, dolgozunk, bevásárolunk, mint máskor.
"Ami még szembetűnő: az összefogás. Most mindenki félreteszi a belpolitikai vitákat, támogatjuk a vezetést mindenben. Rengeteg az önkéntes, adományokat gyűjtenek, ételt készítenek a fronton harcoló katonáknak. Minden városban van ilyen gyűjtőpont. Nagy az összetartás” - részletezte Zoltán.
A férfi arra is kitért: az országban nincs káosz, szervezetten működik. Az ügyintézés az, ami nehézkesebb.
„Nekünk, izraeli magyaroknak jól jönne egy olyan csatorna a magyar kormány részéről, ami segítene a hazai ügyek intézésében, mert nem tudunk hazautazni. De azt ki kell emelnem, hogy a magyar nagykövetségen mindenki nagyon segítőkész” - zárta gondolatait Zoltán.