kulcsár edina
Túlélő üzemmódba kapcsoltak.
A német Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai arra utalnak, hogy Németországba továbbra is nagy mennyiségű orosz olaj érkezik Indián keresztül. Az év első hét hónapjában több mint tizenkétszeresére nőtt az Indiából származó kőolajtermékek behozatala a tavalyi év azonos időszakához képest. Az ENSZ szerint India nagy mennyiségű kőolajat vásárol Oroszországtól, amiből gázolaj készül az ottani finomítókban, és ez érkezik meg Németországba - derül ki a Tagesschau elemzéséből.
A németek az idei év első hét hónapjában 451 millió euró értékben importáltak kőolajterméket Indiából. Az előző év azonos időszakában ez csak 37 millió euró volt.
Georg Zachmann, a brüsszeli Bruegel agytröszt munkatársa az AFP hírügynökségnek az indiai olajimport alakulásával kapcsolatban elmondta,
"nagyon valószínű, hogy Németország és más európai országok implicit módon orosz olajat vásárolnak."
Amint egy közvetlen kereskedelmi útvonal elzáródik, a piac képes „közvetett módon egyensúlyozni”. Még ha a kőolaj pontos eredetét „titkolják” is, az „valószínűleg orosz”.
Zachmann emellett úgy véli, „nem valószínű”, hogy az EU-embargó „jelentősen csökkenti” az orosz olajexportot. Az árplafonnal kapcsolatban a szakértő elmondta, hogy mivel Oroszország összességében nagyon nagy mennyiségű olajat exportál, "bevétele továbbra is nagyon magas".
Működik az árplafon?
A háború miatt Németország leállította közvetlen olajimportját Oroszországból. A nyugati államok árplafont is bevezettek az orosz olajra, ez a mechanizmus azonban a hírek szerint nem a tervek szerint működik. A Kijevi Közgazdasági Főiskola KSE Intézetének kutatása szerint az orosz olajat az árplafonnál lényegesen magasabb áron értékesítették az ország legfontosabb exportkikötőiben, legutóbb hordónként több mint 70 dollárért.
Oroszország volt az USA után az EU második legnagyobb LNG-szállítója
2023 első negyedévében Oroszország volt az EU második legnagyobb LNG-szállítója az Egyesült Államok mögött, Katar, Algéria, Norvégia és Nigéria előtt. Az Európai Unió 21,6 millió köbméter orosz LNG-t vásárolt idén január és július között. Az orosz LNG öt legnagyobb vásárlója között három uniós tagállam található. Az év első hét hónapjában Kína 8,7 millió köbméter orosz LNG-t vásárolt, Spanyolország 7,5 millió köbmétert, Belgium 7,1 millió köbmétert, Japán 7 millió köbmétert és Franciaország 4,5 millió köbmétert. A Global Witness szerint az idei uniós LNG-bevásárlás 5,29 milliárd eurót tett ki.
A brüsszeli szankciók egyértelműen kudarcot vallottak, az orosz gazdasági összeomlás elmaradt, sőt Moszkva rekordbevételeket ért el az energetikai szektort érintő szankciók miatt, a háború pedig tovább folytatódik. Vlagyimir Putyin orosz elnök hatalmát nem sikerült megrendíteni, az orosz lakosság döntő többsége támogatja az elnököt és a különleges katonai műveletnek nevezett háborút. Oroszország az európai piac helyett Indiában és Kínában értékesít, és már Észak-Afrikában is számos vevőjük akad. A New York Times szerint pedig hiába a nyugati szankciók, a technológiai eszközök így is eljutnak Oroszországba, az olajat pedig különböző trükkökkel továbbra is vásárolják a nyugati országok. A szankciós politikával le kell számolni, hiszen egyértelmű, hogy békét csak azonnali tűzszünet, és amerikai-orosz tárgyalások hozhatnak.
Brüsszel és az Egyesült Államok abban reménykedtek, hogy a szankciók hatására az oroszok szembefordulnak Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és egyfajta forradalmat létrehozva leváltják az orosz elnököt. Ugyan a kezdeti gazdasági nehézségek és a megélhetéssel kapcsolatos aggodalmak miatt Putyin és a különleges katonai művelet népszerűsége is bezuhant, Putyin azonban hamarosan ismét népszerűsége csúcsára ért.
EZT CSAK A RÉSZLEGES MOZGÓSÍTÁS VÁLTOZTATTA MEG EGY RÖVID IDŐRE, DE MOSTANRA ABBÓL A HULLÁMVÖLGYBŐL IS KILÁBALT AZ OROSZ VEZETÉS.
A Nyugat másik elképzeléséről szintén sokat lehetett hallani. Úgy gondolták, hogy a szankciók hatására összeroppan az orosz gazdaság, ez pedig gyakorlatilag elrettentheti Vlagyimir Putyint attól, hogy folytassa a háborút. Az oroszoknak viszont volt elég ideje felkészülni, minden lehetőséggel számoltak, sikeresen megkerülték a szankciókat, illetve számos területen a külföldi helyett a hazai szereplők vették át az irányítást.
A nyugati szankciók dacára az oroszok jelentős árnyéktartalékokat tudtak felhalmozni az ország megtépázott nyersanyagexportjából. A pénzhegy azonban nincs biztonságban, és hamarosan ezek is csatlakozhatnak a zár alá vett eszközökhöz – írta a Bloomberg.
Oroszország a 2022-es nyersanyagexportjából származó, körülbelül 227 milliárd dolláros bevételének mintegy harmadát külföldre tudta menteni, ez azonban most új célpontot jelent az Egyesült Államokban és szövetségeseinek, amelyek tovább szigorítanának az ukrajnai invázió miatt kivetett szankciókon.
A közel 80 milliárd dollárnyi szétszóródott vagyon készpénz, ingatlanok és külföldi leányvállalatokban lévő befektetések formájában kerülte meg a szankciókat – ez az úgynevezett árnyéktartalék, amely az oroszokat a víz felett tartotta az elmúlt egy évben.
Az árnyéktartalék a folyó fizetési mérleg rekordméretű többletének, nagyjából az export és az import különbözetének a mellékterméke. Annak köszönhetően, hogy Európa késlekedett az orosz energiaszektor elleni korlátozásokkal, a Kreml története egyik legnagyobb mérlegtöbbletét tudta felhalmozni, ami gyakorlatilag semmissé tette a jegybank eszközeinek tavaly márciusi befagyasztását. Oroszország ezzel visszanyerte azt, amit elveszített.
A külföldön elrejtett vagyon a kormány egyik aranytartaléka volt az elmúlt egy évben, ám ahogy az Európai Unió egyre kevésbé függ az orosz energiaszállítmányoktól, ezek a külföldi dugipénzek is egyre nagyobb figyelmet kapnak.
Bár Oroszország számára ez a tartalék tavaly életmentő volt, most vonzó célponttá vált Ukrajna szövetségesei számára, ráadásul ezzel párhuzamosan egyre több állam, például Kanada és Németország is arról vitatkozik, hogy a befagyasztott orosz vagyon milliárdjait az ukrán újjáépítésre használják fel.
Az árnyéktartalék levadászása azonban komoly problémát jelenthet,
hiszen nem véletlen, hogy eddig elkerülték az Egyesült Államok és az EU figyelmét. Az viszont látható, hogy a pénzek milyen irányba mozognak: a szankciókat megkerülő olajszállító flotta finanszírozása, valamint a külföldi bankokban nyitott orosz számlák is innen eredhetnek.
Oroszország hatalmas vagyont halmozott fel az egyre keményebb szankciók mellett is, aminek segítségével tavaly a Putyin-rezsim talpon tudott maradni. Az viszont kérdéses, hogy ez elegendő lesz-e a 2023-as költségvetési hiány finanszírozására, és vajon a nyugati szövetségesek el tudják-e zárni ezt a pénzcsapot
– mondta Szergej Gurijev közgazdász, aki egykor az orosz kormány tanácsadója volt, de pár évvel ezelőtt Franciaországba menekült.
És egy másik fontos téma. Mára már senki nem vitatja az országok számára rendelkezésre álló ivóvízkészletek stratégiai jelentőségét. Elég csak arra gondolni, hogy a tavalyi aszály egyik fő okozója volt a hazai élelmiszerek drágulásának. Franciaország, Olaszország jelentős része máris vízhiánytól szenved, és a globális felmelegedéssel a helyzet csak rosszabb lesz. Ilyen kilátások esetén nem meglepő állítás, hogy az ivóvíz exportja nagyobb bevételt hozhat az orosz költségvetésnek, mint az olajexport – derül ki a „Jéghegy csúcsa: A sarkvidéki gazdaság valódi kilátásai” című orosz szakértői jelentésből.
A jelentés összefoglalója szerint az Északi-sarkvidék és az Antarktisz sarki sapkái a bolygó vízkészletének körülbelül 70%-át tartalmazzák, ennek több mint felét az Északi-sark teszi ki. A jelentés szerzői úgy vélik: 25 év távlatában az édesvíz fontosabb és jövedelmezőbb orosz exportcikké válhat, mint az olaj. A szakértők megjegyzik, hogy Oroszország rendelkezik a legnagyobb az északi sarkkörön túli édesvízkészletekkel.
Alaszkában egyetlen nagy folyó sem ömlik a Jeges-tengerbe. Kanadában 3 folyó, Oroszország esetében 11 folyó
– magyarázzák a szerzők.
A Jenyiszej éves vízhozama a Kara-tengerbe eléri a 624 köbkilométert. A Léna vízhozama a Laptev-tengerbe körülbelül 540 köbkilométer. Az Ob a Kara-tenger Ob-öblébe évente mintegy 400 köbkilométer vizet szállít. Nem kevésbé jelentősek az északi tavak. A Putorana-fennsík tavai az orosz sarki övezeti vízkészlet több mint 45%-át teszik ki.
"Várhatóan a 21. század végére a sarkvidéki folyók vízhozama 30%-kal nő. Ezzel egyidőben az édesvíz az olajnál értékesebb exportforrássá válhat" – vélik a szakértők. A jelentés készítői megjegyzik, hogy Oroszországban már tárgyalnak az ivóvíz export-ellátásának lehetőségéről. A tervezés korai szakaszában vannak az akut vízhiánnyal küzdő Perzsa-öböl környéki országokba történő vízszállításra vonatkozó projektek - áll a dokumentumban.