tóth gabi
Az állat születése óta ragaszkodnak egymáshoz.
Egy állat sokak számára nem pusztán házi kedvencnek, de egyenesen családtagnak számít. A többségnek, amikor azt hallja, hogy valakinek a háziállata olyan, mintha a gyereke lenne, egyből egy kutya, macska, vagy más, aranyos kis lény jut az eszébe. A kenti Wouldhamből származó, 56 éves Dave Brooker ellenben egy pulykához ragaszkodik úgy, mintha az édes gyermeke lenne.
A férfi, aki eredetileg a tojásokért tartott pulykákat, nem sokkal azután, hogy a T2 névre keresztelt szárnyas kikelt a tojásból, kénytelen volt gondoskodni a törékeny madárkáról. A kispulyka ezek után kezdett el végtelenül ragaszkodni hozzá, az érzés pedig hamarosan kölcsönösnek bizonyult. Azóta két év telt el: Brooker ma már szinte sehova sem megy kedvence kísérete nélkül. Amellett, hogy egy szobában alszanak, együtt járnak bevásárolni, a kocsmába, de még a fogorvoshoz is.
A helyiek közül sokan elsőre elcsodálkoztak, esetleg mosolyogtak is ezen a furcsa pároson, de hamarosan megszokott látvánnyá vált, ahogy a középkorú férfi tollas kis barátjával az oldalán, kocsijával hajt keresztül a városon.
Olyan, mintha a gyerekem volna: jó társaság és szórakoztató. Időnként az az érzésem, mintha részben ember lenne
– vallotta be Brooker, akinek étlapjáról azóta teljesen lekerült a pulykahús, és aki szerint egy pulyka semmivel sem rosszabb háziállat, mint a kutya vagy a macska.
Nagyon szelíd és jól viselkedik. Nem kóborol el, és hagyja, hogy az emberek megsimogassák
– tette hozzá a férfi a Daily Mail beszámolója szerint.