Negyedjére is kiújult az agyrákja a hétéves Loli édesanyjának.
Kevés ijesztőbb dolog van a világon annál, mint amikor egy orvos leültet, és közli velünk, hogy agyrákunk van. Ismerjük ugyanis ennek túlélési esélyeit, valamint azt is, hogy milyen módon lehet kezelni a szörnyű betegséget. A legtöbb ember ilyen helyzetben összeomlik és felkészül a halálra. Cordelia Taylor azonban soha nem adta fel a harcot. Mindvégig kislányára, Lolitára gondolt: meg akarja neki tanítani, hogy a pozitív gondolkodással minden akadályt le lehet győzni.
Cordelia Taylor egy igazi harcos. 2018-ban még életerős és egészséges volt, sokat dolgozott, vidáman és pozitívan élte az életét, utazgatott, és nem gondolt arra, hogy vele is megtörténhet a legrosszabb.
Egy nap elmentünk vásárolni. Semmi jel nem mutatott arra, hogy bármi baj lenne. De hirtelen jött egy roham, és összeestem. Loli velem, volt, és hála Istennek, az édesanyám is. Szirénázó autóval vittek be a kórházba, ahol felfedezték, hogy egy hatalmas daganat van az agyamban, ami öt-tíz éve kezdhetett növekedni
- emlékezett vissza az édesanya, amit a The Sun emelt ki.
A nőnél 4. stádiumú agyrákot diagnosztizálták, és azt mondták neki, hogy nem sok esélye van a túlélésre. Az átlagos túlélési idő 12-18 hónap, és a betegeknek mindössze öt százaléka éli túl öt évvel a diagnózist.
A sebészek a daganat 98 százalékát eltávolították, így csak két százalék maradt. A műtét során az agyam negyedét kioperálták, ennek ellenére nem lettek neurológiai problémáim
- mesélte az asszony. Ezután arra lett figyelmes, hogy másképpen kezdte látni a világot: a színek intenzívebbek lettek, ő pedig mintha újjászületett volna. Amerikában, Izraelben és Németországban is kapott kemoterápiát, így a maradék két százalék is eltűnt.
Négy évvel azután, hogy gyógyultnak minősítették, ismét egy kis daganatot találtak a fejében, a kemoterápia azonban hamar eltűntette. Idén júniusban harmadjára is kiújult a rák, ami ezúttal nagyon megviselte az édesanyát.
Óriási sokk volt. Ismét egy agresszív daganat, ami három hónapon belül hatalmasra nőtt, és tovább terjedt az agyamban
- mondta Cordelia, akinek ismét kemoterápiát kell kapnia, ami ezúttal nagyon megviselte és ágynak döntötte.
"Egy nap úgy döntöttem, hogy ez nem én vagyok, és nem fogadhatom csak úgy el a halálomat. Az életnem mennie kell tovább, főleg egy gyerek mellett. Azt mondtam Lolinak: van más választásunk. A mama vagy marad az ágyban és sajnáltatja magát, vagy mehetünk táncolni az erdőbe. Mit gondolsz, mit tegyünk? És erre azt mondta, menjünk táncolni az erdőbe."
Így hát Cordelia és Lolita mindenhol táncoltak: az erdőben, ágyazás közben, otthon az asztal körül. Lolitának pedig nagyon fontos lett a mozgás. Hétévesen lefutott egy jótékonysági maratont, hogy pénzt gyűjtsön az édesanyja kezeléseire. Ennél pedig semmi sem inspirálja jobban Cordeliát:
Folytatnod kell. Nincs értelme úgy élni az életet, hogy attól rettegsz, hogy véget ér, mert úgy valójában életed sincs.
