Amerikai cégek segítettek az orosz olajiparnak átvészelni a szankciókat

Amerikai olajipari vállalatok több százmillió dollár értékben szállítottak olajtermeléshez szükséges eszközöket oroszországi cégeknek a Moszkva ellen bevezetett amerikai és EU-s szankciók után - írja az Associated Press (AP) amerikai hírügynökség. A portál beszámolója szerint ezek a szállítások azt eredményezték, hogy a nyugati nyomás ellenére az orosz olajipar talpon maradt, ami közvetetten hozzájárult az orosz hadigépezet finanszírozásának fenntartásához.

Az AP cikke szerint az amerikai vállalatok közül a legnagyobb az olajmezőket szolgáltató SLB (Schlumberger) volt, amely a szankciók után nemcsak, hogy fenntartotta az együttműködést az orosz partnereivel, de kismértékben még növelte is az eladásokat. Ez egészen idén július 14-ig tartott, amikor bejelentették, hogy befejezik a berendezések exportját. Na persze nem azért, mert rosszabb lett volna az üzlet, hanem azért, mert az Associate Press újságírói felkeresték a cég munkatársait és közölték velük: hosszabb cikket készülnek közzétenni arról, miként dolgoznak együtt az oroszokkal.

Az AP kutatása több száz, az SLB-től vásárolt berendezést talált orosz olajfúró tornyokon, amelyek kódja megegyezett a korlátozott eszközök listájával, de nincs bizonyíték arra, hogy a tételek megsértették volna a szankciókat, amely szerint engedélyekkel továbbra is lehet szállítani azokat. Az eszközökre vonatkozó kérdésre az SLB azt mondta, hogy az említett termékeikhez nincs szükség engedélyezésre.

Függetlenül attól, hogy a berendezések szankciós listán szerepelnek-e vagy sem, az olajszakértők szerint azok létfontosságúak voltak Oroszország számára. Sok olajmezője ugyanis szinte kimerült, tengeri vagy mély jég alatt van, ami speciális felszerelést és szakértelmet igényel, amit az SLB készségesen eladott az orosz partnereinek.

- fogalmazott Adnan Vatansever, a londoni King’s College orosz politikai gazdaságtan szakértője, aki arra utalt, hogy olajipari nagyvállalatok, köztük az Exxon, a Shell és a BP, a háború kirobbanását követően igyekeztek kivonulni Oroszországból, és azonnal bejelentették, hogy napokon vagy heteken belül távoznak az országból, több milliárd dolláros mínusszal. Nyilvános nyilatkozatok szerint a BP 24,4 milliárd dollárt, a Shell 4,2 milliárd dollárt, az Exxon pedig négymilliárd dollárt bukott el így. Az SLB viszont hatalmasat profitált a helyzetből: 2022 harmadik negyedévében 25 százalékkal növelte a bevételét az előző évhez képest.

Moira Duff, az SLB szóvivője elutasította, hogy az cég műveletei hatékonyan támogatják az orosz hadi gépezetet. Azt mondta, hogy az SLB önként korlátozta bizonyos tevékenységeit az inváziót követő hónaptól kezdődően. Hozzátette, hogy bár már nem küldenek berendezéseket, ám még mindig vannak alkalmazottaik Oroszországban.

Áprilisban Ukrajna a „háború szponzora” kategóriába sorolta az SLB-t, amely címke célja, hogy elriassza a bankokat, a befektetőket és az ügyfeleket attól, hogy a még Oroszországban működő cégekkel üzleteljenek. Többek közt ezen a listán szerepel az OTP is, a magyar kormány pedig számtalanszor kérte, hogy vegyék le onnan, mivel a vádak, amik miatt odakerült, hamisak. Agija Zagrebelska, Ukrajna szankciókért felelős vezetője az AP hírügynökségnek elmondta, hogy az SLB anyagi hasznot húzott abból, hogy Oroszországban maradt a versenytársak távozásakor.

Oroszország költségvetési bevételei az olajból és gázból 28 százalékkal, azaz 2500 milliárd rubellel (36,71 milliárd dollár) emelkedtek 2022-ben. Csak a Gazprom 2022-ben 15,5 milliárd köbméterre növelte a gázszállításokat. 

KÍNÁBA, A POWER OF SIBERIA GÁZVEZETÉKEN KERESZTÜL, AZ OROSZ KŐOLAJTERMELÉS MINTEGY 2 SZÁZALÉKKAL, 535 MILLIÓ TONNÁRA EMELKEDETT, A KŐOLAJEXPORT PEDIG 7 SZÁZALÉKKAL BŐVÜLT.

Közben rekordot döntött 2022-ben az orosz-kínai külkereskedelem is: újra csúcsra ugrott a két állam gazdasági kapcsolata. Olyannyira, hogy Kína külkereskedelmi forgalma Oroszországgal 1280 milliárd jüanra (70 ezer milliárd forintra) ugrott a múlt esztendőben.
 

A teljesen elhibázott szankciók egyelőre csak az EU-nak ártottak, míg Oroszország bevételei nagyot nőttek

FORRÁS: AFP/JOE LYNCH

Semmit sem érnek a szankciók

Ezzel párhuzamosan az európai országok tovább rombolják gazdaságaik erejét a teljesen értelmetlen szankciókkal. Mára egyre nyilvánvalóbb, hogy a szankciós politika teljesen hatástalan, már olyan liberális szankciópárti politikusok is elismerik mindezt, mint például a magyarellenes Guy Verhofstadt, aki a napokban arról írt a közösségi oldalán, hogy

AZ EDDIG ELFOGADOTT 9 SZANKCIÓS CSOMAG HATÁSA NAGYJÁBÓL A NULLÁVAL EGYENLŐ.Ugyanezt támasztja alá a Goldman Sachs legfrissebb prognózisa, amely alapján például az Egyesült Királyság gazdasági visszaesése 2023-ban szinte ugyanakkora lesz, mint Oroszországé.

A szankcióval sújtott ország GDP-je 2023-ban várhatóan csupán 1,3 százalékos visszaesést fog tapasztalni a nyugati szankciók miatt, de 2024-ben már 1,8 százalékos bővülés következik, ami azt jelzi, egyáltalán nem sikerült kivéreztetni az orosz gazdaságot, miközben korábban ezt várták a szankcióktól a brüsszeli vezetők. A visszaesés várható mértékét jól mutatja, hogy öt évvel vetheti vissza a reálbéreket Nagy-Britanniában a megélhetési költségekre gyakorolt inflációs felhajtóerő, és ez a koronavírus-járvány előtti reálbérszint újbóli elérését is évekkel késleltetheti.

Hasonlóan beszélt pár nappal ezelőtt Vlagyimir Putyin orosz elnök is. Stabilnak, a Moszkva ellenfelei által előre jelzettnél sokkal jobbnak nevezte az orosz gazdaság helyzetét. Nyilatkozata szerint ez a makrogazdasági mutatókban is megmutatkozik,a munkanélküliség történelmi mélyponton van és az infláció alacsonyabb a vártnál, ráadásul csökkenő tendenciát mutat - mondta az államfő.

Putyin: Sokkal jobb helyzetben van az orosz gazdaság, mint arra sokan számítottak

FORRÁS: MTI/EPA/SZPUTNYIK/KREML/POOL/JEVGENYIJ BJATOV

Az európai emberek szerint is keveset ártanak a szankciók Oroszországnak

Az Európai Unió szankciós politikájával szemben észszerű elvárás volt, hogy az nagyobb kárt okozzon Oroszországnak, mint Európának. Mivel a büntetőintézkedések nem voltak képesek felgyorsítani a háború lezárását (sőt, a fegyveres konfliktus egyre mélyül), és az EU kilátásai romlanak, egyre több kritika éri a közösség korábbi törekvéseit. Az uniós kormányfők a következő év elején várhatóan döntenek majd az EU szankciós politikájának jövőjéről, ezért a Századvég felmérte, hogy az európai közvélemény szerint mennyiben teljesült az eredeti elvárás.

Az Európai Unió átlagát tekintve, a választ megjelölők többsége (53 százaléka) szerint a szankciók mind az európai, mind az orosz gazdaságnak ártottak. Sokatmondó, hogy csaknem négyszer annyian (37 százalék) gondolják úgy, hogy a büntetőintézkedések elsősorban az EU gazdaságának ártanak, mint akik Oroszországot látják a szankciók elsődleges vesztesének. Az előbbiek valamennyi uniós tagállamban többségben vannak az utóbbiakkal szemben.

FORRÁS: ORIGO

A tagállami különbségeket jól magyarázza az országok eltérő hozzáállása a közösség szankciós politikájához. Európa kárait legnagyobb arányban a szankciókritikus déli tagállamok (Görögország: 55, Ciprus: 54 százalék) és Magyarország (52 százalék) tartják nagyobbnak az orosz költségeknél. A szankciópárti országokban az arány kisebb, de jelentős: Dániában 19, Finnországban 20, Észtországban és Lengyelországban 24 százalék. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy az európai közvélemény szerint a szankciókkal kapcsolatos eredeti elvárás – miszerint azoknak jobban kell fájniuk Oroszországnak, mint az EU-nak – nem teljesült.

A magyarok elutasítják a brüsszeli szankciókat

Magyarországon az emberek 97 százaléka elutasítja a súlyos károkat okozó brüsszeli szankciókat. Az eredmények alapján a nemzeti konzultáció kitöltői egyértelmű nemet mondanak azokra a szankciókra is, amelyek tovább növelik az élelmiszerárakat, vagy éppen az európai turizmusra raknak további terheket – közölte Szentkirályi Alexandra. Kiemelte: az Európai Unióban a magyar kormány kérdezte meg először az állampolgárokat a szankciókról.

A nemzeti konzultáció eredménye világos: a magyar emberek elutasítják a brüsszeli szankciókat!– fogalmazott Orbán Viktor a hivatalos Facebook-oldalán közzétett bejegyzésben.

Itt az újabb bizonyíték, miért nem működnek a szankciók

A szankciók teljes bukásának legfőbb oka, hogy az Európai Unió számos elkötelezetten szankciópárti tagállama is növelte Oroszországgal zajló kereskedelmének volumenét az orosz–ukrán háború kitörése óta, így egyértelműen saját szavaival ellentétesen cselekszik – derül ki az Observatory of Economic Complexity (OEC) kimutatásából. A The New York Times az OEC adatsorából részletes elemzést készített, ezek főbb megállapításait szemlézte korábban a Magyar Nemzet. Vagyis hazug volt az egész szankciós politika.

A gazdasági elemzőintézet Oroszország 13 fontos kereskedelmi partnerének Oroszországba irányuló exportját és onnan származó importját vizsgálta: a kereskedelmi volumen szerinti sorrendben Kínáét, Németországét, az Egyesült Államokét, Törökországét, Dél-Koreáét, az Egyesült Királyságét, Hollandiáét, Japánét, Indiáét, Belgiumét, Spanyolországét, Brazíliáét és Svédországét. Az adatsor úgy állt össze, hogy a vizsgált országok és Oroszország 2017–2021 közötti átlagos havi kereskedelmi forgalmát hasonlították össze a háború utáni hónapok átlagával. 

FORRÁS: ORIGO

Kiderült: Oroszországgal folytatott kereskedelmét a tizenháromból csak öt ország csökkentette, érdemi csökkenés ezen belül is csak az Egyesült Királyság (–79 százalék), Svédország (–76 százalék), illetve az Egyesült Államok (–35 százalék) Oroszországhoz fűződő kereskedelmi kapcsolataiban történt. Dél-Korea és Oroszország kereskedelmi volumene is 17 százalékkal csökkent ugyan, de rendkívül egyoldalúan: míg az Oroszországba irányuló dél-koreai export 43 százalékkal, Dél-Korea orosz importja csak 4 százalékkal csökkent, így Oroszország a velük folytatott kereskedelmen messze jobban keres most, mint korábban, és Dél-Korea sem mondott le az orosz nyersanyagokról.

Ennél még súlyosabb a helyzet

NÉMETORSZÁGBAN, AMELY ÚGY ÉRT EL 3 SZÁZALÉKOS CSÖKKENÉST OROSZORSZÁGGAL FOLYTATOTT KERESKEDELMÉNEK VOLUMENÉBEN, HOGY A KORÁBBINÁL 51 SZÁZALÉKKAL KEVESEBB NÉMET ÁRUT KÜLD OROSZORSZÁGBA, OROSZORSZÁGBÓL SZÁRMAZÓ IMPORTJÁNAK ÉRTÉKE UGYANAKKOR 38 SZÁZALÉKKAL NÖVEKEDETT.

Ennek hátterében a teljesen elhibázott brüsszeli szankciók által okozott gázárrobbanás áll, s ezen a kereskedelmi átrendeződésen is kitűnően kerestek az oroszok. A fennmaradó nyolc ország ugyanakkor kihasználta az Oroszország nyújtotta kereskedelmi lehetőségeket.

Így járt el az Oroszországot szankcionáló Nyugathoz sorolható országok közül Hollandia, Japán, Belgium és Spanyolország: a holland–orosz kereskedelem 32, a japán–orosz 13, a belga–orosz 81, a spanyol–orosz 57 százalékkal bővült. Ezen országok mindegyike jelentősen kevesebb árut exportál ma Oroszországba, mint korábban, ugyanakkor a „mindössze" 40 százalékos importnövekedést felmutató Japánon kívül mindegyikük több mint duplaannyit importál onnan, busás jövedelmet biztosítva Oroszországnak – s mivel az orosz vezetékes gáztól gyakorlatilag független országokról beszélünk, itt a németekéhez hasonló kényszerhelyzetről szó sincs, ezek a derék szankciópárti országok azért adnak ma Oroszországnak több pénzt, mint február 24-e előtt, mert üzleti megfontolások mentén így döntöttek.

Kereskedelmi háború

A teljesen elhibázott szankciók másik nagy "eredménye", hogy az elmúlt hónapokban ráadásul az energiapiacon kereskedelmi konfliktus is kialakult, melynek ütközőzónájában Európa áll. Jól példázza ezt az a helyzet, amelyet az olajpiac eseményei mutatnak. A magas olajárak az Egyesült Államok vezetőinek is bosszúságot okoztak. Így például a novemberi félidei választások előtt Joe Biden amerikai elnöknek is fájhatott a feje az üzemanyagárak emelkedése és a rekordmagas infláció miatt.

Akkor az is kiderült, hogy Amerika veszített külpolitikai érdekérvényesítő képességéből. A nagy olajkitermelő országok ugyanis szembe helyezkedtek az Egyesült Államokkal. Tavasszal, amikor Amerika olajembargót vezetett be Oroszországgal szemben – és az Uniót is ebbe az irányba terelgette –, Biden alighanem úgy kalkulált, hogy sikerül majd rávenni más nagy olajkitermelő országokat – például Szaúd-Arábiát –, hogy helyettesítsék az orosz olajat, és ezzel enyhítsék az árnyomást. A terv azonban kudarcba fulladt. Ezzel az orosz–ukrán háború szintet lépett, és világméretű kereskedelmi konfliktussá eszkalálódott

.MIUTÁN PEDIG A SZANKCIÓK ÉS A VÁLASZLÉPÉSEK HATÁSAI IS LEGINKÁBB AZ UNIÓ GAZDASÁGÁT SÚJTJÁK, EURÓPA IGENCSAK MEGISSZA ENNEK A LEVÉT.

Az olajkínálat 2023-ban tovább csökkenhet, miután Oroszország jelentősen, akár öt-hét százalékkal is visszavághatja az olajkitermelését a nemzetközi ársapkák bevezetése és az olajembargó miatt 2023-ban.

Kontraproduktív

„Vajon hogyan lehetséges az, hogy a média két pólusa teljesen ellentétes képet fest le a szankciók hatásairól?" – tette fel a kérdést korábban a közösségi oldalán Hortay Olivér. A Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője megadta a magyarázatot is. Sorra érkeznek az elmúlt év statisztikai adatai, így újra felerősödött a közéleti vita a büntetőintézkedések létjogosultságáról. Meglepő módon már a belga EP-képviselő, Guy Verhofstadt is arról posztolt, hogy a bevezetett kilenc szankciós csomag ellenére nőtt a kereskedelmi forgalom az Európai Unió és Oroszország között, így – a politikus megfogalmazása szerint – az intézkedések hatása „kevesebb mint nulla" – ismertette a szakértő.

Az ellentmondás oka, hogy a két hír eltérő adatokra épít. A szankciópárti szereplők jellemzően a leszállított mennyiségekkel foglalkoznak, amiben valóban jelentős visszaesés volt tapasztalható. Oroszország 2022-ben 45 százalékkal kevesebb gázt exportált, mint egy évvel korábban. Ezzel szemben a szankciókritikusok figyelembe veszik az árakat is, azaz, hogy az oroszok mennyiért tudtak értékesíteni az európai piacon. És mivel a gáz egységára csaknem háromszorosára, a 2021-es 47 eurós szintről átlagosan 137 euróra növekedett 2022-re, a kereskedelmi forgalom – így Oroszország bevételei és Európa költségei – a kisebb leszállított mennyiség mellett is emelkedtek – hívta fel a figyelmet a fejleményekre Hortay Olivér.

A kérdés, hogy melyik adat alapján ítélhetjük meg a szankciók eredményességét. Az üzletágvezető szerint a válasz egyértelmű: a kereskedelmi forgalmat érdemes nézni. A büntetőintézkedések célja, hogy úgy csökkentsék Oroszország bevételeit, hogy nem növelik jelentős mértékben Európa terheit. Mivel azonban az Unió kitett az orosz energiahordozóknak, a kisebb leszállított mennyiség drasztikusan megemelte az árakat, így a büntetőintézkedések kontraproduktívnak bizonyultak, mert úgy okoztak jelentős terhet az EU-nak, hogy Oroszország képes volt növelni az árbevételét.