"Még mindig emlékszem arra, amikor meghaltam a tűzben" - előző életére emlékezett a kisgyerek

A gyerekek látják a szellemeket és az angyalokat, de olykor még az előző életeikre is tisztán emlékeznek. Ennek bebizonyítására számos tudományos kísérlet született, amelyek megdöbbentő eredménnyel zárultak. Sokan igyekeznek azzal magyarázni, hogy a gyerekek képzelete még élénk, mások viszont biztosak benne, hogy úgy öt éves korukig tisztán érzékelik a túlvilágot is. Olykor a frászt hozva ezzel a szüleikre.

„Amikor a fiam hároméves volt, magától elkezdte énekelgetni azt a lengyel gyerekdalt, amit a férjem nagymamája szokott dúdolni a család gyerekeinek. A nagymama már jóval a fiam születése előtt elhunyt, és mi sosem énekeltünk neki lengyel dalokat.”

„A lányom nagyjából ötéves lehetett, amikor azt mondta, én vagyok a valaha volt legjobb anyukája. Mondtam neki, hogy én vagyok az egyetlen anyukája, mire ő azt mondta, hogy én már a harmadik vagyok, de engem szeret a legjobban.”

„Egyszer kocsival mentünk, és füstöt láttunk a közelben, és mellettünk haladtak el a tűzoltók is. Erre azt mondtam: hűha, valahol tűz van nem messze tőlünk. Mire a kisfiam így felelt: még mindig emlékszem a napra, amikor meghaltam a tűzben".

„A hároméves gyerekem kérdezte tőlem, hogy mi történik velünk, ha meghalunk? Nem voltam felkészülve erre, és hirtelen csak kerestem a szavakat, mire azt mondta, hogy mindegy, nem érdekes, már emlékszik rá. Újra megszületünk. Azonnal megfagyott bennem a vér.”

„Pár hónapja meghalt a barátom, és meglátogattam a családját, ahol ott volt a kis unokaöccse is. Elkezdtem sírni, odajött, és megkérdezte, mi a baj, mondtam, hogy szomorú vagyok, amiért meghalt a párom. Furcsán nézett rám, majd azt mondta, hogy ne sírjak, hiszen ott ül a hátsó verandán.”

„Egy este az egyik barátom gyerekeire vigyáztam. A legfiatalabb gyerek, aki olyan öt év körüli volt, elkezdett lerajzolni egy női alakot, aki a mennyezetről lóg. Ezután rám nézett, és azt mondta: ő mondta, hogy rajzoljam ezt. El fog jönni érted. Rejtőzz el!”

„Anyukám azt mesélte, hogy amikor hároméves voltam, gyakran bámultam előre a semmibe, majd amikor megkérdezte, mit nézek, azt feleltem, hogy egy lányt. Megkérdezte, hogy néz ki a lány, akit látok, én pedig elmondtam, hogy fehér, aztán fekete, aztán megint fehér és fekete. Anyukám utánanézett, és a házban, ahol laktunk, korábban meghalt egy fiatal lány, aki élve égett el.”

(via)