Interjú a pokolból: egy segélyszervezet magyar tagjai is átéltek egy földrengést Törökországban

Február 6-án egy 7,8-as és egy 5,6-os erősségű pusztító erejű földrengés rázta meg Törökországot. A két katasztrófa ezrek életét követelte és rengeteg ember szorult a törmelék alá. Akik pedig a  térségben túlélték a rengéseket, azok elveszítettek mindenüket. Az Ökumenikus Segélyszervezet tagjai jelenleg is kint tartózkodnak Törökországban és azon dolgoznak, hogy a legszükségesebb eszközöket minél gyorsabban biztosítani tudják a károsultaknak. A Ripost Szabó Luca humanitárius koordinátort telefonon érte el, aki munkája során a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen érzés egy 6,4-es erősségű földrengés. 

„A kezdeti igényfelmérések szerint higiéniai eszközökre van a legnagyobb szükség, ezért gyorssegélyen keresztül biztosítottunk pénzt a helyi partnerszervezetünknek tisztasági csomagok osztására. Most egymást váltva 3 és fél hétig lesz kint az Ökumenikus Segélyszervezet Törökországban, illetve van velünk egy helyi tagunk, aki a fordításban és a logisztikában segít nekünk" – árulta el kollégánknak Szabó Luca, aki megfogalmazta a szervezetük célját is: „Mi személyesen beszélgetünk a károsultakkal, felmérjük, hogy mire van szükségük. Ez alapján pedig egy olyan közép- és hosszútávú tervet dolgozunk ki, amely a lehető legtöbbet tud segíteni az itteni embereknek."

Konténerházakba költöznének a sátrakból az emberek

A 27 éves Luca, kollégáját váltva, hétfőn érkezett meg a katasztrófa helyszínére, és saját bevallása szerint ő maga még sosem tapasztalt földrengést, egészen estig, amikor is a szállásuk alatt is remegni kezdett a föld. A fiatal koordinátor emellett több szomorú kinti tapasztalatáról is beszámolt.

A koordinátor szerint a kihalt utcákon néha megjelenik egy-két ember, aki a romok alól próbálja összeszedni a holmijait, azonban ez szigorúan meg van tiltva az embereknek. Vannak azonban, akiknek nincs más választásuk, mert mindenük odalett a házukkal együtt.

„Én a félelmet és a tehetetlenséget látom az emberek arcán. A legtöbben azt mondták nekem, hogy a legközelebbi tervük az, hogy szeretnének egy konténerbe költözni a sátor helyett. Sokan csak ennyire látnak előre a jövőbe. Nap mint nap rettegnek attól, hogy bármikor jöhet egy újabb rengés" – tette hozzá együttérzően Luca.

Lucáék az asztal alá bújva éltek át egy földrengést

A humanitárius koordinátor szerint a hétfői 6.4-es földrengés óta az emberek már annyira félnek, hogy nem próbálnak meg bejutni a leomlott épületekbe, a korábbi otthonaikba. A bajt csak tetézi, hogy kisebb utórengések napközben többször is előfordulnak.

„Mi Adanában voltunk éppen, ez a szomszédos tartomány. Azért itt van a szállásunk, mert ezt a területet a február 6-ai földrengések kevésbé sújtották, ezért ez tűnt a legközelebbi biztonságos pontnak. Sikerült is élesben tesztelnünk, mert ezt a 6.4-es földrengést kibírta a szálláshely" – mondta a földrengést átélő Luca.

 Nagyon reménykedtem, hogy nem fog sokáig tartani. Végül másfél percig zajlott, ami viszonylag hosszúnak számít. Elvileg egy percig sem tartott a két nagy földrengés, amelyek sokkal erősebbek voltak. Amikor véget ért ez a rengés, akkor hívtam a szomszéd szobában levő munkatársamat, és elhagytuk a szállást. Aznap este egy autóban éjszakáztunk, biztonságosabbnak tűnt" – árulta el megrázó tapasztalatait Szabó Luca.

Lucát a lányává fogadta egy török nő

A koordinátornak olyan személyes tapasztalata is voltak kint, amelybe talán bele sem tud gondolni az az ember, aki csak a hírekből ismeri a török helyzetet. Például, hogy milyen bonyolulttá válnak az egyszerű hétköznapi cselekmények.

„Elmentünk egy közösségbe, és ott feltűnt, hogy a férfi tolmácsunk hallgatta a férfiak panaszait, eközben a török nők elkezdtek körülöttem gyülekezni. Egy adott ponton, amikor a tolmácsunk nem figyelt, akkor egy néni odajött hozzám és elkezdte nekem kézzel-lábbal mutogatni, hogy nekik mekkora szükségük lenne fehérneműre, borotvára meg női higiéniás szerekre. Engem ez nagyon meghatott, hogy látszott, hogy nem szeretné ezt egy férfinak elmondani, de el tudom képzelni, hogy mekkora szüksége lehetett rá, hogy inkább kivárta az alkalmat és gyorsan elmutogatta nekem. Ezután pedig megtapogatta az arcomat és azt mondta, hogy a lányává fogad és nagyon szépen köszöni. Ez engem egészen megérintett" – zárta sorait Szabó Luca.