tóth gabi
Az édesanya köhögött és a hátát fájlalta, azonban nem gondolta volna, hogy ekkora a baj.
Egy tanárként dolgozó édesanyát gyászol a családja, akik nem tudnak magukhoz térni a döbbenetből. Karen Spencer egy héttel karácsony előtt elveszítette az életért folytatott küzdelmét, miután november 9-én kiderült, hogy rákos.
Lánya, Rachael Wilson mesélte el, hogy édesanyja köhögni kezdett, majd a hátát fájlalta, mielőtt kiderült, halálos betegséggel küzd.
"Minden olyan gyorsan történt. Még éppen csak kezdtük felfogni, hogy anya rákos, amikor már az élete végén járt."
Karen többször is járt orvosnál, de a mellkasröntgen mindent rendben talált, így orrspay-jel és inhalátorral rendre hazaküldték. Októberben azonban állapota romlani kezdett és már étvágya sem volt. Kezdetben azt hitte, hogy elkapott valamilyen vírust, de november elején mellkasi fájdalmai voltak, és férje, Nigel bevitte a Leighton Kórházba, miután majdnem összeesett. Néhány napos kivizsgálás után november 9-én közölték vele, negyedik stádiumú tüdőrákja van.
"Anyának ekkor már erős fájdalmai voltak, morfiumot kapott. Az orvosok elmagyarázták Nigelnek és nekem, hogy a rák már áttétet képzett a májára, a gerincére és a medencéjére. Megkérdeztük, kb. mennyi ideje van még anyának, de azt mondták, ezt csak a biopszia után tudják megmondani."
Karen egy időre hazamehetett, ahol a család felállította a karácsonyfát, valamint elmentek Rachaellel menyasszonyi ruhát venni, ugyanis a lány december 23-ra tűzte ki az esküvője napját. Rachael elmondása szerint örökre hálás lesz, amiért ezt még együtt tudták intézni az édesanyjával és bár a ceremóniát nem érte meg, de még láthatta a lányát menyasszonyként.
Ám Karen állapota romlani kezdett, ezért visszavitték a kórházba, ahol folyamatosan oxigént kapott. Az orvosok úgy gondolták, a rák átterjedt az agyára is, ám Karen nem volt hajlandó belemenni a további vizsgálatokba és kezelésbe. Mint mondta, az utolsó napjait a családja körében szeretné tölteni.
"Anya harcos volt. Mindig erős, határozott hölgy volt, és majdnem két hetet otthon tölthettünk vele, ahol én és Nigel vigyáztunk rá. A régi szobámban maradtam. Anya folyamatosan bocsánatot kért, mert hozzászokott ahhoz, hogy törődjön velünk, és a szerepek felcserélése szívszorító volt mindannyiunk számára."