Mire készülnek Németországban?

Gázválság témában tartottak titkos csúcstalálkozót a német tartományok kancelláriáinak vezetői múlt csütörtökön. A legolvasottabb német napilap, a Bild hétfőn közölte a birtokába jutott kiszivárgott információkat. A megbeszélés talán legfontosabb megállapítása az volt, hogy a télen regionális vészhelyzet kialakulásával számol a kormány. Ez magyarul azt jelenti, hogy talán sikerül megúszniuk, hogy az egész országot érintse a kialakulóban lévő gázválság, de néhány tartományban feltehetően szükségállapotot kell hirdetni.

A Bild azt is tudni véli, hogy elhangzott az a kijelentés, miszerint Németország 2024-re függetlenedni tud az orosz gáztól, addig azonban nehéz hónapok és évek várnak a német emberekre. Berlinben ugyanis arra számítanak, hogy a július 21-e után sem fogják az oroszok az Északi Áramlat 1 nevű gázvezetéken feljebb tekerni a gázszállítást. A számítások szerint, ha Moszkva legalább 40 százalékos teljesítményen küldené a gázt, akkor elkerülhető lenne a katasztrófa. Ennek valószínűsége azonban meglehetősen alacsony. 

A lap információi szerint szintén elhangzott a tárgayaláson, hogy számítani lehet a gázár további drasztikus drágulására, ami elérheti a jelenlegi ár két-háromszorosát is. Az állam pedig ezt a növekedést nem fogja tudni telejs egészében átvállalni, vagyis az embereknek mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a rezsiszámlák kifizetésekor. 

Olaf Scholz már többször is borúlátóan nyilatkozott a kialakult helyzettel kapcsolatban. A kancellár szerint a kiszabott szankciókat hosszú ideig fenn kell tartani, hogy azok elérjék hatásaikat. Scholz arról is beszélt, hogy tudja, ez Németország és Európa számára is komoly kihívásokat tartogat, komoly erőfeszítésekre lesz szükség mindenkitől. 

A kevés megmaradt független német újságírók egyike, Fritz Goergen szerint Németország hírhedt szervezőerejéből hamarosan semmi sem marad, és ami az országban még mindig működik, az csak a politika ellenére működik.

Ez csak azért lehetséges, mivel sokan még mindig a munkájukat végzik, és nem téveszti meg őket az emberektől távol álló politika és a médiában dolgozók propagandája, írja az újságíró.

Goergen szerint az a tény, hogy a Zöldek a német kormánykoalíció tagjává lettek, rendszerszintre emelte azt a gyermeteg felfogást, miszerint minden, ami most működik, az továbbra is működni fog, függetlenül attól, hogy milyen döntéseket hoznak nap mint nap.

Nem számít, hogy hány bevándorlót csábítanak ellenőrizetlenül szociális rendszerükbe, anélkül, hogy azok valaha is ehhez majd hozzájárulnának, a hivatásos politikusok azt feltételezik, hogy mindig lesz pénz a szociális kasszában, írja Goergen.

A német újságíró szerint az ukrán háború és a Nyugat Oroszország ellen hozott szankciói felszínre hozták és súlyosbították a Németországban már korábban is meglévő problémákat, különösen az energiapolitikában.

Kitűnően szemlélteti ezt a problémakört az a napokban megtörtént eset, amikor is az AfD (Alternatíva Németországnak) parlamenti frakciójának gazdaságpolitikai szóvivője, Leif-Erik Holm feltett a kormánynak egy teljesen egyszerű kérdést: mi indokolja, hogy a kormány továbbra is be akarja zárni az ország atomerőműveit? 

Ez a látszólag szinte naiv kérdés ma Németországban komoly fejtörést okoz az ennek megválaszolására hivatott politikusoknál. Pedig Robert Habeck (FDP) gazdasági miniszter épp most hirdette meg a gázvészhelyzeti terv második szakaszát.

Talán az üzleti érdekek védelmezőjeként ismert politikusban is felmerült az, hogy zöldpárti kollégáival esetleg el kéne beszélgetnie arról, vajon az atomenergia kivezetése még mindig olyan jó ötletnek látszik-e.

Holmnak címzett válaszukban a kormány képviselői azonban csak jogi megfontolásokkal és biztonsági okokkal érveltek a további üzemeltetés ellen. A vészhelyzet kihirdetése állítólag semmit sem változtatott korábbi álláspontjukon.

Patrick Graichen államtitkár sem erőltette meg magát különösebben Holm kérdésére adott válaszában, amikor azt üzente, „meg kell jegyezni, hogy a gázfogyasztás még akkor is csak minimálisan csökkenne, ha az atomerőművek hátralévő üzemidejét meghosszabbítanák, mivel a német gázfogyasztás túlnyomó többsége az iparban és a háztartásokban hőtermelésre szolgál, az atomerőművek pedig csak villamos energiát termelnek.” Mármint csak gázprobléma van, villamosenergia-probléma nincs.

Leif-Erik Holm ezt a magyarázatot a Tichys Enblicknek küldött üzenetében szemfényvesztésnek nevezi. „Természetesen Németországnak is van villamosenergia-problémája - és ez egyre nagyobb lesz. Nem véletlen, hogy nálunk a legmagasabbak az áramárak a világon” - magyarázza Holm, aki arra figyelmeztet, hogy emiatt egész termelési láncok vándorolhatnak külföldre.

„A német kormány válasza, miszerint az áramtermelésre felhasznált gáz mennyisége elenyészően kicsi, egyszerűen nem igaz. Ezt már a Szövetségi Hálózati Ügynökség villamosenergia-piaci adatainak áttekintése is mutatja”, állítja Holm.

Az AfD politikusa szerint Németországban a földgáz még mindig jelentős arányt képvisel a hagyományos módon előállított villamos energiából. Az, hogy a gáztüzelésű erőműveket most széntüzelésű erőművekkel akarják felváltani, a gáztakarékosság szempontjából helyes, de a széntüzelésű erőművek ezután tartalékként hiányozni fognak. Az atomenergiát nem lehet megkerülni.

„Ha olcsó, biztonságos és ráadásul alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiát akarunk, igent kell mondanunk az atomenergiára” - jelentette ki Leif-Erik Holm.

A Német Nukleáris Technológiai Szövetség (KernD) álláspontja szerint az atomerőművek további üzemeltetése a meglévő biztonsági szint veszélyeztetése nélkül is lehetséges. Tehát a hangoztatott biztonsági aggályok a zöldek fogságába került német kormánynál csak üres kifogásként értelmezhetők, a döntés klímaideológiai alapon született.

Ennek a politikai dogmatizmusnak nyilván nemcsak a német ipar fogja meginni a levét, de komoly kihatással lesz a hozzájuk kapcsolódó nemzetközi gazdasági érdekeltségeknek is.

Erőszakosan akarja átalakítani a német társadalmat a balliberális kormány Markus Söder bajor miniszterelnök szerint. Bauer Bence, az MCC Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója lapunknak rámutatott, a németek túlnyomó többsége nem tud azonosulni a „szűk, nagyvárosi, balos identitáspolitikai elit ügyeivel”.

Keményen bírálta a napokban a Németországban kormányzó szociáldemokrata–zöldpárti–liberális (SPD–Zöldek–FDP) koalíciót Markus Söder jobbközép bajor tartományi miniszterelnök. A Bild am Sonntagnak a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke úgy fogalmazott, a koalíció pártjainak egy igazi közös pontja van, mégpedig az, hogy „át akarják nevelni a német lakosságot”. 

Úgy fogalmazott, a pártok színei alapján jelzőlámpának (Ampel) nevezett koalíció a hétköznapi polgárok ellenében akarja kikényszeríteni a társadalmi változásokat, ez pedig épp az ellentéte az általuk hirdetett szabadságnak.

Söder helytelennek nevezte, hogy rá akarják erőltetni az emberekre a genderideológiát, állami szintű szabályokat hoznának az étkezésre, szabadon elérhetővé tennének olyan drogokat, mint a kannabisz.

Megjegyezte, az ellenzéki Baloldal (Die Linke) keménydrogokat is legalizálna, mint például a kristálymet.

Markus Söder tudatosan helyezkedik szembe a berlini jelzőlámpa koalícióval – mutatott rá lapunknak Bauer Bence, az MCC Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója, emlékeztetve: 2023 szeptemberében Bajorországban tartományi parlamenti választás lesz, amelyen többek között Söder újraválasztása a tét. Felidézte, mióta 2018-ban a CSU Söder ellentmondásos politikájának köszönhetően elveszítette abszolút többségét, a jobbközép–bázisdemokrata jellegű Szabad Választókkal (Freie Wähler, FW) koalíciós együttműködésre kényszerült. 

Bauer Bence, az MCC Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója

Fotó: MCC

Bauer Bence rámutatott arra is, hogy a müncheni az egyetlen olyan tartományi kormány Németországban, amelynek egyik szövetségi kormánypárt – azaz az SPD, a Zöldek és az FDP – sem tagja, így Söder „mindenféle koalíciós aritmetika figyelembevétele nélkül tud ellenzéki politikát folytatni”. 

„Ennek némileg ellentmond az a tény, hogy a tartományi kormányok viszont a szövetségi törvényhozásban a Szövetségi Tanács, a Bundesrat révén részt vesznek, így közvetve az őket alkotó pártok is kvázi kormánypártok, azaz »igazi ellenzék« a német közpolitikai berendezkedésben nem is nagyon van” – jegyezte meg. „Ez alól csak a szélsőséges nézeteiről ismert Alternatíva Németországnak (AfD) jelent kivételt, amely egyik tartományi kormányban sincs jelen, mindenhol ellenzékben, és egyúttal »politikai karanténban« van” – tette hozzá.

A szakértő szerint tartalmilag sok mindenben osztani lehet Söder meglátásait:

A német szövetségi kormánykoalíció ténylegesen egy erősen balliberális–zöld agendát akar megvalósítani.

Példaként említette a Zöldek által propagált „gendernyelvezetet”, melyet egyébként a németek nagy többsége nem támogat. 

„Ugyanígy sok társadalompolitikai célkitűzés is – enyhén szólva – tendenciózus, mint például az önrendelkezési törvény, vagy az abortusz reklámozása. Ehhez hasonlóan a »nevelési szándékkal« fellépő zöld mainstream sokak szerint tilalmakkal, felemelt mutatóujjal, moralizálva igyekszik a németek társadalomnak kijelölni a kívánatos irányt. Ez sok esetben megnyilvánul a társadalompolitikai, de akár gazdaság-, ill. energiapolitikai kérdésekben is, valamint a kül- és Európa-politikában is tetten érhető” – fejtette ki.

Bauer Bence szerint „a német társadalom közepe az ilyen extrém társadalompolitikai kísérleteket kritikusan szemléli, ezek javarészt egy szűk, nagyvárosi, balos identitáspolitikai elit ügyei”. „Bár vannak vélt vagy valós balliberális társadalmi mozgások, a németek javarészt – a magyarokhoz hasonlóan – munkával és tisztességgel szeretne egy jó, kiszámítható, biztonságos országban élni, melynek középpontjában a munka- és tulajdon alapú társadalom, az otthon, a család és a saját szűkebb pátriába fektetett bizalom és jövőkép áll” – magyarázta.