Meddig tarthat a háború Ukrajnában?

Nincs esély jelenleg arra, hogy hamar véget érne az orosz–ukrán háború, a XXI. Század Intézet szerint még 2023 is a harcok árnyékában telhet.

Bármikor nőhet a harcok intenzitása, és a globális diplomáciai szembenállás is élesedik – írja elemzésében Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója legutóbbi elemzésében, amelyben az orosz–ukrán háború jelenlegi helyzetét vizsgálja. 

Kosztur szerint a már öt hónapja tartó konfliktus vége továbbra sem tűnik közelinek. Miután Szeverodonyeck és Liszicsanszk elestével Luhanszk megye egésze orosz ellenőrzés alá került, a harcok intenzitása jelentősen csökkent a megelőző két hónaphoz képest. Ugyanakkor ez csak a nagyobb szabású hadműveletek leállítását jelentette azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a további előrenyomulás előtt rendezzék soraikat, feltöltsék készleteiket, és új pozíciókat vegyenek fel.

Kosztur kiemelte, nem lehet megmondani meddig tart ez az operatív szünet. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter nemrég a műveletek intenzitásának növelését rendelte el minden frontszakaszon, többek között a Sziverszk–Szoledar–Bahmut vonalon, ami az utolsó védvonal Szlavjanszk és Kramatorszk előtt. Utóbbi két város eleste egyet jelentene Donyeck megye, így az egész Donbasz orosz ellenőrzés alá kerülésével. 

Arra is felhívja a figyelmet ugyanakkor, hogy ez a stratégiai cél ma már semmiképpen sem jelenti az orosz törekvések végpontját. Moszkva részéről az utóbbi időben egyre nyíltabban beszélnek arról is, hogy  a teljes Donyec-medence elfoglalása után is folytatnák a frontvonalak Ukrajna belseje felé történő kitolását.

Orosz részről a további előrenyomulás szükségességét jelenleg azzal indokolják, hogy az ukránok új, Nyugattól kapott támadófegyverei elérik az orosz hátországot, így annak biztonsága érdekében hátrébb kell szorítaniuk az ukrán állásokat. 

Elsősorban az M142 HIMARS amerikai rakéta-sorozatvetőkről és a hozzájuk hasonló, beígért vagy már leszállított brit és német fegyverekről van szó, amelyek a hagyományos tüzérségnél mélyebben és pontosabban képesek támadni az oroszok hátországát az elfoglalt ukrán területeken. 

Az ukránok olyannyira bíznak az új, számos magyar sajtótermék által is „csodafegyverként” aposztrofált HIMARS-ok eredményességében, hogy az elmúlt időszakban egyre többet emlegetik egy nagyszabású, augusztusban induló, Herszon visszafoglalására irányuló ellentámadás tervét.

Keleti fegyverekkel erősítene Moszkva 

Miután korábban olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint Oroszország iráni gyártmányú csapásmérő drónokat szerezhet be, amelyekkel megsemmisítheti az Egyesült Államok és  a nyugati szövetségesei által Ukrajnának küldött fegyverrendszereket, most a Military Watch szakportál elemzése azt a lehetőséget boncolgatja, hogy Moszkva további ázsiai szövetségesei felé fordulna segítségért. A portál szerint a Kreml érdeklődhet a kínai PCL191 típusú rakétatüzérség iránt, amelyet a szakértők a világ legpotensebb rakétatüzérségének tartanak, amelynek hatótávolsága 500 kilométer, ez majdnem öt és félszerese az amerikai versenytársának. Ezzel az orosz hadsereg úgy tudná lefedni Ukrajna területének nagy részét, hogy a rendszert Oroszországon kívülre kellene telepíteni. Ugyanakkor ez a forgatókönyv nem valószínű, mivel  Peking semleges az orosz–ukrán háborúban, és egyik félnek sem tervez fegyvereket eladni. 

Ezzel szemben Észak-Korea –  amely szintén jelentős energiát fektetett a rakétatüzérségi rendszerek fejlesztésébe az utóbbi évtizedekben, az ENSZ-ben az orosz álláspont egyik vezető támogatója, és egyoldalúan elismerte a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk Népköztársaságok függetlenségét is. A koreai KN–09 , illetve KN–25 típusú rakétarendszer hatótávolsága is nagyobb, mint az amerikai HIMARS-é – előbbié mintegy 200 kilométer, utóbbié 400 kilométer – és valószínűleg keleti szomszédja igen költséghatékonyan biztosítaná az orosz hadsereg számára ezeket, cserébe a technológiatranszferért vagy repülőgépekért. Ráadásul Észak-Korea és Oroszország vasúti összeköttetésben áll egymással, a fegyverrendszereket potenciálisan napokon belül Ukrajnába lehetne szállítani, és akár koreai támogatással, akár az orosz katonák kiképzése után a legénységgel együtt lehetne telepíteni. Emiatt a KN–09 vagy KN–25 beszerzése Észak-Koreától optimális megoldást jelenthetne az orosz hadsereg számára. 

Nemcsak Ukrajna, de Európa számára is egyre fontosabb kérdés, hogy meddig tart még a háború. Ukrán részről azt ígérik, a háború év végéig befejeződhet, addigra sikerül visszaszorítaniuk az orosz csapatokat a február 24-e előtti pozíciókba. Más kérdés, hogy ez mennyire lehetséges úgy, hogy

a nyugati fegyverszállítmányok még mindig messze alulmúlják az ukrán várakozásokat, és egyre többször jelennek meg olyan hírek, miszerint Ukrajnában szó szerint az utcákon és strandokon gyűjtik be az újoncokat. 

Az látható, hogy Oroszország hosszú távon tervez berendezkedni az ellenőrzött területeken, immár a helyi, oroszok által kinevezett tisztségviselők is megerősítették a sajtóban már korábban megjelenő híreket, miszerint szeptember első felében kerülhet sor Herszon és Zaporizsja megye orosz uralom alatt álló területein az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazásokra.

Nem zárható ki, hogy amennyiben sikerül elfoglalnia a Donbasz még ukrán ellenőrzés alatti területeit, Oroszország uralma konszolidálásával és sorai rendezésével tölti majd a telet, és jövőre indít majd nagyobb szabású támadást Ukrajna többi része ellen. 

Amerikai szakértők szerint 2023 elején kerülhet sor Odessza ostromára, és a gabonakereskedelmi folyosónak biztosított 120 napos garancia is arra utal, hogy Oroszország év végéig nem indít nagyobb támadást a fekete-tengeri ukrán kikötők térségében – teszi hozzá az elemző. 

Összességében tehát látható, hogy jelenleg csekély az esély arra, hogy a háború a közeljövőben véget érjen, sőt, a jövőben a harcok területének kiszélesítése is várható. Bár a harcok intenzitása változó lehet, valószínűleg a 2023-as évnek is az orosz–ukrán háború közepette vágunk neki – zárja elemzését Kosztur András. 

Ráadásul az orosz–nyugati rivalizálást más államok is igyekeznek előnyükre fordítani, ezáltal megtorpedózva az Oroszország elszigetelésére irányuló törekvéseket.

Kína és India orosz kőolajvásárlásai, a teheráni iráni–orosz–török találkozó, Szergej Lavrov afrikai turnéja, amit a Sanghaji Együttműködés Szervezetének külügyminisztereivel, majd az ASEAN-országok képviselőivel folytatott találkozó követ majd, Putyin részvétele a BRICS-csúcstalálkozón és meghívása az indonéziai G20-csúcsra mind-mind arra utal, hogy a Nyugaton és szoros szövetségeseiken kívül Oroszország külkapcsolatai nem szenvedték meg a háborút. 

Bíztató jel ugyanakkor, higy Oroszország és Ukrajna Törökország és az ENSZ közvetítésével megállapodott a fekete-tengeri ukrán gabonaexport újraindításáról. A megállapodás aláírását az ENSZ-főtitkára jelentette be a múlt pénteken Isztambulban.

António Guterres szerint a megállapodás lehetővé teszi jelentős mennyiségű élelmiszer exportját Odessza, Csornomorszk és Pivdennij kikötőkből. A főtitkár felszólította Oroszországot és Ukrajnát az egyezmény maradéktalan betartására.

A globális gabonaellátási nehézségek fenyegetése miatt régóta várt megállapodást az isztambuli Dolmabahce-palotában írták alá. Az egyezmény értelmében az orosz blokád ellenére újraindulhat az ukrán gabona szállítása a Fekete-tengeren, helyi tűzszünetek által garantált biztonságos folyosókon, a szankciókkal sújtott Oroszország pedig újraindíthatja a gabona- és műtrágyaszállításokat.