
Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy miként lehetne helyettesíteni a földgázt.
Oroszország hivatalos bejelentése szerint július 21-ig karbantartási munkálatok miatt nem érkezik földgáz az Északi Áramlat 1-en keresztül Németország irányába. A német kormány azonban azzal számol, hogy különböző indokokra hivatkozva, ezt követően sem nyitják újra a csapokat az oroszok. Ez a forgatókönyv pedig egyet jelentene azzal, hogy a gázhiány következtében lakások százezreiben nem lenne fűtés télen Németországban.
Az emberek felé folyamatosan azt is kommunikálja a berlini kabinet, hogy lehetőség szerint spóroljanak, és készüljenek arra, hogy az elmúlt évtizedek leginkább embert próbálóbb tele elé néznek.
A nagyobb áruházláncok szerint pedig az emberek egyre pánikszerűbben reagálnak, ahogy közeledünk a nyár végéhez. A német Bild arról számol be, hogy egyre többen keresnek a boltokban elektromos olajradiátort. Általában az ilyen elektromos szerkezeteket olyan helyeken használják, amiket csak alkalmanként kell felfűteni, vagy nem érné meg a gázt bevezetni. Ez a tél azonban más lehet, és nem kizárható, hogy a legtöbb normális lakásban is találkozhatunk olajradiátorral.

Van azonban így is egy meglehetősen rossz hír azok számára, akik ezt a megoldást választják fűtéshez. Németországban a rendelkezésre álló adatok szerint 92 négyzetméter az átlagos lakófelület. Egy ekkora lakást vagy házat éves szinte 6500 euróba (kb. 2,6 millió forint) kerülne felfűteni elektromos olajradiátorral.
A fenyegető nyilatkozatok és az elhibázott szankciós politika eredménye, hogy ma már nem az a kérdés, hogy mennyibe kerül az energia, hanem az, hogy lesz-e belőle egyáltalán elegendő – nyilatkozta Hortay Olivér közösségi oldalára feltöltött videójában.
A Századvég Gazdaságkutató energia- és klímapolitika üzletágának vezetője elmondta, a német politikai elit egy hónappal ezelőttig egyszerűen nem vett tudomást arról, hogy a gázigényük jelentős részét Oroszországtól szerzik be, és hogy azt rövid távon nem lehet helyettesíteni.
Mint kiderült, Németország vezetése politikai haszonszerzés reményében szembefordult hazája és az Európai Unió érdekeivel. Hogy demonstrálják oroszellenességüket, a képviselők hamis adatokra hivatkozva lebegtetették az embargót, és minden fórumon elmondták, hogy amint lehet, teljesen leválnak az orosz energiahordozókról – tette hozzá.
Elmondása szerint június közepén megérkezett a válasz: Oroszország egy technikai hibára hivatkozva elzárta német gázszállításait, és ezt az állapotot egészen a két ország közötti vezeték karbantartásának végéig fenn kívánja tartani.
Moszkva lépése hidegzuhanyként érte Németországot. A legnagyobb lakásbérbeadó cég már félmillió háztartás energiaellátását korlátozta, korábban magabiztos politikusok pedig éppen arra próbálják rávenni a családokat és vállalatokat, hogy önként mondjanak le gázfogyasztásuk egy részéről – magyarázta a szakértő.
Hortay Olivér kifejtette: a probléma egész Európát érinti. Tavaly az EU orosz gázimportjának több mint harmada a német vezetéken keresztül érkezett, és mivel a tagállamok energiapiacai szorosan összekapcsolódnak, a kieső mennyiség a közösség egészében hiányt okoz. A szállítás korlátozása és a teljes leállás lehetősége valamennyi országban új helyzetet teremtett – tette hozzá.
Felhívta a figyelmet többek között arra is, hogy míg korábban az energiaválság okozta áremelkedés jelentette a fő kihívást, mostanra az ellátás került veszélybe, és az ár másodlagossá vált. Bár szerinte néhány politikus kötelező szolidaritást és központi gázelosztást sürget, a valóságban éppen az ellenkező folyamat zajlik.
Hangsúlyozta: az, hogy holnap mennyi gázhoz lehet majd hozzájutni, teljesen bizonytalanná vált, így versenyfutás kezdődött a tagállamok között.
A szabály a következő: aki képes kellő mennyiségű forrást előteremteni az egyre dráguló gáz megvásárlásához, az fel fogja tudni tölteni a tárolóit és elkerülni a legrosszabbat, az ellátás korlátozását. Aki nem, annak viszont – Németországhoz hasonlóan – családokat és vállatokat kell majd lekapcsolnia a hálózatról, kockáztatva ezzel a gazdasági és társadalmi katasztrófát – összegezte Hortay Olivér.

Klaus Müller szerint az is megoldás lehet, ha a németek kevesebbet zuhanyoznak
Fotó: Pixabay
Kétségbeesett spórolás
Mint ahogy már arról lapunk korábban beszámolt, július 11-től tíz napig nem kap gázt Németország az oroszoktól az Északi Áramlat–1 vezetéken keresztül, a Gazprom az éves karbantartásra hivatkozik. A német szövetségi parlamentben a képviselők és munkatársaik irodáit és az adminisztrációs részleget télen 22 fok helyett csak 20 fokra szabad felfűteni, nyáron pedig az eddigi 24–26 fok helyett 26–28 fokra lehet állítani a klímát. Hasonló intézkedést vezetne be Saar-vidék állami parlamentje is, csak 20 fokig fűtenének télen, azt viszont még vizsgálják, hogy a 19. századi műemlék épületben ez hogyan valósítható meg.
Németországban a súlyosbodó energiaválság miatt az utóbbi időben több vezető is spórolásra szólította fel a németeket. Peter Hauk baden-württenbergi miniszter például elismerte: az energiahordozók hiánya miatt télen lehetnek problémák a fűtéssel. De szerinte a 15 Celsius-fokos szobahőmérséklet megfelelő télen, legfeljebb fel kell majd venni egy pulóvert. Klaus Müller, a német közműszolgáltatást szabályzó hálózati ügynökség vezetője pedig arról beszélt, az is megoldás lehet, ha a németek kevesebbet zuhanyoznak.
Németország legnagyobb ingatlancége, a Vonovia csökkenti a központi fűtés hőmérsékletét éjszaka, hogy így spóroljon a gázzal. A cég bejelentette, hogy este 11 óra és reggel 6 óra között csak 17 fokra fűtik fel a lakásokat, a nap többi részében viszont nem lesz változás. A fűtés letekerésével akár 8 százalékkal csökkenthet a fűtés költsége a cég szerint.
A kevés megmaradt független német újságírók egyike, Fritz Goergen szerint Németország hírhedt szervezőerejéből hamarosan semmi sem marad, és ami az országban még mindig működik, az csak a politika ellenére működik.
Ez csak azért lehetséges, mivel sokan még mindig a munkájukat végzik, és nem téveszti meg őket az emberektől távol álló politika és a médiában dolgozók propagandája, írja az újságíró.
Goergen szerint az a tény, hogy a Zöldek a német kormánykoalíció tagjává lettek, rendszerszintre emelte azt a gyermeteg felfogást, miszerint minden, ami most működik, az továbbra is működni fog, függetlenül attól, hogy milyen döntéseket hoznak nap mint nap.
Nem számít, hogy hány bevándorlót csábítanak ellenőrizetlenül szociális rendszerükbe, anélkül, hogy azok valaha is ehhez majd hozzájárulnának, a hivatásos politikusok azt feltételezik, hogy mindig lesz pénz a szociális kasszában, írja Goergen.
A német újságíró szerint az ukrán háború és a Nyugat Oroszország ellen hozott szankciói felszínre hozták és súlyosbították a Németországban már korábban is meglévő problémákat, különösen az energiapolitikában.
Kitűnően szemlélteti ezt a problémakört az a napokban megtörtént eset, amikor is az AfD (Alternatíva Németországnak) parlamenti frakciójának gazdaságpolitikai szóvivője, Leif-Erik Holm feltett a kormánynak egy teljesen egyszerű kérdést: mi indokolja, hogy a kormány továbbra is be akarja zárni az ország atomerőműveit?
Ez a látszólag szinte naiv kérdés ma Németországban komoly fejtörést okoz az ennek megválaszolására hivatott politikusoknál. Pedig Robert Habeck (FDP) gazdasági miniszter épp most hirdette meg a gázvészhelyzeti terv második szakaszát.
Talán az üzleti érdekek védelmezőjeként ismert politikusban is felmerült az, hogy zöldpárti kollégáival esetleg el kéne beszélgetnie arról, vajon az atomenergia kivezetése még mindig olyan jó ötletnek látszik-e.
Holmnak címzett válaszukban a kormány képviselői azonban csak jogi megfontolásokkal és biztonsági okokkal érveltek a további üzemeltetés ellen. A vészhelyzet kihirdetése állítólag semmit sem változtatott korábbi álláspontjukon.
Patrick Graichen államtitkár sem erőltette meg magát különösebben Holm kérdésére adott válaszában, amikor azt üzente, „meg kell jegyezni, hogy a gázfogyasztás még akkor is csak minimálisan csökkenne, ha az atomerőművek hátralévő üzemidejét meghosszabbítanák, mivel a német gázfogyasztás túlnyomó többsége az iparban és a háztartásokban hőtermelésre szolgál, az atomerőművek pedig csak villamos energiát termelnek.” Mármint csak gázprobléma van, villamosenergia-probléma nincs.
Leif-Erik Holm ezt a magyarázatot a Tichys Enblicknek küldött üzenetében szemfényvesztésnek nevezi. „Természetesen Németországnak is van villamosenergia-problémája - és ez egyre nagyobb lesz. Nem véletlen, hogy nálunk a legmagasabbak az áramárak a világon” - magyarázza Holm, aki arra figyelmeztet, hogy emiatt egész termelési láncok vándorolhatnak külföldre.
„A német kormány válasza, miszerint az áramtermelésre felhasznált gáz mennyisége elenyészően kicsi, egyszerűen nem igaz. Ezt már a Szövetségi Hálózati Ügynökség villamosenergia-piaci adatainak áttekintése is mutatja”, állítja Holm.
Az AfD politikusa szerint Németországban a földgáz még mindig jelentős arányt képvisel a hagyományos módon előállított villamos energiából. Az, hogy a gáztüzelésű erőműveket most széntüzelésű erőművekkel akarják felváltani, a gáztakarékosság szempontjából helyes, de a széntüzelésű erőművek ezután tartalékként hiányozni fognak. Az atomenergiát nem lehet megkerülni.
„Ha olcsó, biztonságos és ráadásul alacsony szén-dioxid-kibocsátású villamos energiát akarunk, igent kell mondanunk az atomenergiára” - jelentette ki Leif-Erik Holm.
A Német Nukleáris Technológiai Szövetség (KernD) álláspontja szerint az atomerőművek további üzemeltetése a meglévő biztonsági szint veszélyeztetése nélkül is lehetséges. Tehát a hangoztatott biztonsági aggályok a zöldek fogságába került német kormánynál csak üres kifogásként értelmezhetők, a döntés klímaideológiai alapon született.
Ennek a politikai dogmatizmusnak nyilván nemcsak a német ipar fogja meginni a levét, de komoly kihatással lesz a hozzájuk kapcsolódó nemzetközi gazdasági érdekeltségeknek is.







