Egy ukrán rendőr elveszítette az egész családját és az otthonát, miután az orosz hadsereg ledobott egy bombát – írja az Agerpres.

Ivan Mozorov, a borodiankai rendőrség altisztje elveszítette a másfél éves kislányát, a testvérét, mindkét szülőjét és a nagymamáját is egyetlen nap alatt.

A 26 éves rendőr a robbanás idején a munkahelyén volt. Hívta a családot rögtön a robbanás után, de senki nem vette fel a telefont.

Szerencsétlenségére, amikor megérkezett a 30. szám alatti házhoz a Központi utcába, ahol az otthona volt, látta az oroszok okozta katasztrófát. A ház teljesen megsemmisült, a családtagjai a romok között voltak.

zumapress.com — A kép illusztráció Fotó: Zumapress.com

A kollégáimmal beszélgettem, és hirtelen hangos csattanást hallottam. Megrendült a föld. Rájöttem, hogy valami történt, és elkezdtem hívni a családot, sorra hívtam feleségemet, anyámat, apámat, a nagyszüleimet, a bátyámat. Senki nem válaszolt. Felhívtam a szomszédokat is. Ők sem válaszoltak, ezért hazafelé vettük az irányt, és hazaérve már csak romokat találtunk. Baloldalon a halott édesanyám feküdt a hűtő mellett, kicsit odébb a bátyámat találtam kéz és láb nélkül

- mondta az összetört férfi.

A fiatal rendőr nem érti, miért kellett átélnie ezt a hatalmas tragédiát.

"A maradványait a mellette ülő kutyája segítségével azonosítottam. Később a kutya is megdöglött. Amikor kollégáim és a tűzoltók segítségével elkezdtük felkutatni a romokat, a halott nagymamámat is megtaláltam. Utána a nagynéném is megtaláltam az egy éves és három hónapos babám holttestével együtt. Még mindig lélegzett. Azt hittem, megmenthetjük. Bevittem a kórházba, de nem sokkal később ő is meghalt. Kicsit távolabb megtaláltam a feleségemet a fa mellett. A sárgabarack fa mellett pedig megtaláltam apám élettelen testét. Hat ember halt meg a családomban" – mondta Ivan Mozorov. Hozzátette: nem tudja eltemetni sem a szeretteit, amíg a város orosz megszállás alatt áll.

"Eleinte nagyon nehéz volt. Nem értettem, miért történt ez velem. Borodiankán az első romos ház a miénk volt. Szerintem célzott rakétakilövés volt, nem maradt a házból semmi. A ház 150 négyzetméteres volt. Nem hiszem, hogy egy tank tönkretenne egy ilyen épületet. Kívánom, hogy az orosz katonák ne menjenek haza, haljanak meg itt Ukrajnában, és sírjanak a katonák édesanyjai, ahogy mi sírtunk” – tette hozzá az elkeseredett ukrán rendőr, aki meg van győződve arról, hogy újjáépíti a házát, ugyanakkor tudja, hogy soha többé nem fogja látni családját .

Van kezem, lábam. Dolgozni fogok és pénzt keresek, hogy újjáépítsem a házam. Építőanyagokat várok, hogy megjavíthassam, ami megmaradt. Jelenleg egy másik nagymamánál élek, aki szintén Borodiankán lakik - mondta Mozorov.

Borodianka polgármestere, George Ierko szerint a városban 110 ember halt meg a háború kitörése óta, ezek közül 41-et a romok alól szedtek ki. 110 ház és 9 társasház semmisült meg teljesen, további 120 pedig részlegesen.

"Anyám holtan feküdt a hűtő mellett, a testvéremnek leszakadt a keze és a lába" - ezt meséli egy túlélő