kulcsár edina
A naprendszer peremén keringhet az ismeretlen égitest, egy új bolygó.
Évmilliárdokkal ezelőtt alakult ki a mai Naprendszer, régóta kutatják a tudósok, de még most is sok titkot rejt. Eddig ismeretlen, titkos bolygó létezésére találhattak bizonyítékot a csillagászok. Ezek szerint mégsem igaz a mondás, mi szerint nincs új a Nap alatt?
Az a robbanás, ami a Naprendszerben történt, az nem pontosan olyan volt, mint a filmekben. Nem hevert nukleáris hulladék a földön és a naprendszer bolygói nem repültek szanaszét.
Kezdetben a gázóriások, a mai bolygók a Naprendszerben – a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz, az Uránusz és még egy ismeretlen test, amely a megfoghatatlan 9-es bolygó lehetett – körkörös és egyenletes pályán lebegtek a születő Nap körül... amíg meg nem zavarták őket – derült ki.
De hogyan kerültek ezek a hatalmas bolygók a Naprendszeren belül oda, ahol most vannak?
Ahogy a poros, gáznemű protoplanetáris korong lassan szétoszlott, a gázóriások pályái feltehetően egyenletes távolságú és körkörös pályáról egyenetlen távolságú és hosszúkásra változtak. A tudományos körökben közismert nizzai modell szerint mindez a kaotikus instabilitás miatt történt. A Nature-ben nemrég megjelent tanulmány társszerzője, Seth Jacobson, a Michigani Egyetem kutatója és csapata azonban másra gyanakodott, és azt akarták kideríteni, mi áll valójában a váltás hátterében.
1999-ben Jacboson újragondolta ezt a modellt. Míg tudós kollégái úgy gondolták, hogy a Hold aszteroidák és más objektumok gyorstüzelés-szerű becsapódásait szenvedte el az úgynevezett végső kataklizmában, ő maga úgy véli, hogy ez a robbanás nem egyszerre történt. Jacobson szerint sokkal inkább egy hosszas becsapódássorozat történt, amikor a bolygóképződésből visszamaradt kőzetdarabok hozzácsapódtak a Hold felszínéhez.
„Az egyes bolygók és a korong közötti gravitációs kölcsönhatások megváltoznak, mivel a bolygó belsejében már nincs annyi gáz, mint a fotoevaporáció előtt” – mondta Jacobson. Majd így folytatta: „Ez megváltoztatja a bolygó vándorlásának irányát, amit visszapattanó hatásnak nevezünk.”
Tehát amikor a gázóriások túl közel kerültek egymáshoz, elkezdtek hátrálni. Az egyetlen kivétel a Jupiter, mert már elég gázt ürített ki a gyűrűjébe ahhoz, hogy elérje a jelenlegi hatalmas méretet. Ám amikor a többi gázóriás távolodni kezdett a Naptóll, destabilizálták a Naprendszert, megzavarva a Nap felé való mozgás keltette pályarezonanciáikat.
Jacobson és csapata olyan szimulációkat készített ezekről a kölcsönhatásokról, amelyekben a gravitációs erők folyamatosan változtatják a Nap és a bolygók helyzetét és sebességét.
A 9. bolygó kutatása nem újkeletű, vannak olyan kutatók is, akik szerint túl kevés speciális pályahelyzetű objektumot ismerünk, így statisztikailag nem meggyőző azt állítani, hogy ezeket akár egy távoli kilencedik bolygó vagy egy távoli kisbolygó-öv alakította ki. A számítások szerint, ha létezik a kilencedik bolygó, akkor a Föld és Neptunusz tömege és mérete közötti paraméterekkel rendelkező nagybolygóról van szó. Az eddigi eredmények mindenesetre biztatóak, így hamarosan kiderülhet, kiknek van igaza: a 9. bolygó híveinek vagy annak tagadóinak.