A svájciaknak kell alkalmazkodnia a migránsokhoz, nem pedig fordítva – állítja egy bevándorló szociológus

Ganga Jey Aratnam Srí Lanka-i bevándorló szociológus szerint a svájciak jobban teszik, ha megbarátkoznak azzal a gondolattal, hogy hamarosan kisebbségbe kerülnek a saját hazájukban, ennek megfelelően pedig lassan nekik kell majd a bevándorlókhoz alkalmazkodniuk, nem pedig fordítva – olvasható a tudós Tages-Anzeiger nevű svájci hírportálnak adott interjújában.

A bázeli egyetem professzora szerint a svájci őslakosoknak el kéne engednie a történelmi hagyományaikat és szokásaikat, mert az alpesi ország társadalma visszafordíthatatlanul a „hiper-sokszínűség” irányába halad. A bevándorló szociológus hangsúlyozta, hogy egy ilyen változástól nem kell megijedni, hiszen ez nem a svájci kultúra halálát, hanem annak fejlődését jelenti.

Aratnam szerint a változásra úgy kell felkészíteni a társadalmat, hogy az őshonos lakosságot egyfajta fordított integrációs tanfolyamra kell küldeni, ahol megtanítanák nekik, hogyan lehet alkalmazkodni és megtanulni a bevándorlók kultúráját.

„Már vannak beilleszkedési tanfolyamok a bevándorlók számára. Ez jó dolog. Az ilyen kurzusokra a helyieknek is szükségük van, mert lassan kisebbséggé válnak a saját hazájukba. Ha a helyiek nem alkalmazkodnak, akkor vesztesek lesznek a saját országukban. Ilyen tipikus vesztesek az idős emberek, akik egész életükben nacionalista elveket vallanak, majd bambán néznek maguk elé, amikor bekerülnek egy idősek otthonába, ahol az alkalmazottak 90 százaléka külföldi. A bevándorlást nem lehet megállítani, még új törvényekkel sem, mert azok valószínűleg ellentétesek lennének az emberi jogokkal, az európai integrációval és Svájc gazdasági szerkezetével. Ha egy nyugati ország egyszer úgy dönt, hogy kinyitja kapuit a harmadik világ felé, hogy munkaerőt importáljon, akkor ezt a kaput soha többet nem lehet becsukni” – fogalmazott az interjúban Aratnam.

A szociológus azt mondta, hogy a tömeges bevándorlás minden fejlett ország érdeke, hiszen szerinte csak az olcsó munkaerővel lehet megteremteni a jóléti társadalom alapjait. Szerinte ma Japán kivételével nincs is olyan ország a világon, ami migráció nélkül vált volna gazdaggá.

Az interjút jegyző újságíró egyébként felhívta beszélgetőpartnere figyelmét arra, hogy a bevándorlók 90 százaléka ma szociális segélyen él Svájcban, mivel a több éven át tartó munkavállalói képzés után sem tudnak elhelyezkedni. Aratnam erre annyival reagált, hogy ez csak a svájci kormányzat rossz integrációs politikájának következménye.

A Bevándorlási Államtitkárság és statisztikai hivatal által is közzétett jelentés szerint az országban élő körülbelül 4 ezer szomáliai migráns 83,7 százalékának függ a havi megélhetése a svájci állami hivatalok segélyeitől.

Ezzel az aránnyal a kelet-afrikaiak vezetnek, de van még két népcsoport, ami 50 százalék feletti mutatóval rendelkezik, érdekesség, hogy mind a kettő afrikai származásúakat foglal magában: az északkelet-afrikai Eritreából bevándorolt migránsok 54,7 százaléka él állami támogatásokból, a kontinens délnyugati partjainál fekvő Angola bevándorlóinak pedig az 54 százaléka függ a hivataloktól.

Egy elemzés a szomáliai diaszpórát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az aggasztó számok mögött a szomáliai családok nagy mérete áll. Példaként említette, ha a vendéglátásban dolgoznak, ahol aránylag alacsonyabbak a fizetések, akkor abból nem tudják eltartani a gyakran hét-nyolctagú családot.

Nem egyedülálló egyébként a svájci probléma. Svédországban a tavalyi adatok szerint a migránsok 20 százaléka volt munkanélküli, miközben a svédeknek csak 3,6 százaléka. Németországban pedig tavaly a Hartz IV nevű munkanélküli támogatásból részesülők több mint fele volt bevándorló, 2010 óta 69 százalékkal nőtt a számuk, miközben a németeké 20 százalékkal csökkent.