Régen volt utoljára ekkora balhé a német belpolitikában

Külső szemmel szinte érthetetlen, hogy miért háborognak még azok a német politikusok is, akik ugyanannak a pártnak a képviselői, amelyben az Európai Bizottság új elnökjelöltje, Ursula von der Leyen miniszteri pozíciót tölt be. A korábban  pénzügyi botrányba keveredett CDU-s Elmar Brok Emmanuel Macront szidalmazta, mert szerinte a francia elnök gáncsolta el az úgynevezett Spitzenkandidatokat, vagyis Manfred Webert és Frans Timmermanst.

Macron úgy viselkedik, mint egy király, aki azt hiszi, hogy mindenhez joga van… 

– fakadt ki Brok. Talán valamelyest értetőbbé teszi a kirohanását, ha felelevenítjük, hogy Elmar Brok korábban szerepelt azon a listán, amely Soros György megbízható szövetségeseinek névsorát tartalmazta. Edmund Stoiber korábbi bajor miniszterelnök ugyanannak a pártnak volt a tagja, amelyben Manfred Weber is helyet foglal. A nagy tekintélyű politikus szerint is barátságtalan volt a francia elnök húzása, de Stoiber esetében érthető, hogy hazabeszél és sajnálkozik a szintén bajor Weber bukásán.

A szocialisták az imént említett idézeteknél keményebb hangnemet ütöttek meg, és Sigmar Gabriel korábbi német külügyminiszter  közölte:

Ursula von der Leyen jelölése elég indok ahhoz, hogy kilépjenek a német kormánykoalícióból.

Ez egyébként azzal járna, hogy Angela Merkel kisebbségi kormányzással húzná ki a következő éveket, vagy előrehozott választásokat kellene tartani. De ott van a szintén német szociáldemokrata Martin Schulz is, aki szerint Emmanuel Macron mellett Orbán Viktor magyar kormányfő is benne van abban az alkuban, amelynek következtében a német honvédelmi miniszter asszonyt jelölték az Európai Bizottság élére.

Schulz számára kimondottan fájó az egész ügy, mivel lapértesülések szerint ő javasolta Frans Timmermanst Spitzenkandidatnak, sőt ő volt az Európai Parlament elnöke is, amikor egyáltalán ezt az egész csúcsjelölti rendszert kitalálták és elfogadták. Joggal érezheti úgy, hogy a saját gyermekének tekintett rendszert elkaszálták.

A fanyalgók szerint az európai demokrácia sutba vágása az, ami a hét elején történt Brüsszelben. A kritikus hangokat megfogalmazók ugyanis úgy képzelik, mindenki azért szavazott az Európai Néppártra, hogy azzal Manfred Webert segítség az EB-elnöki pozíciójába. Az igazság azonban feltehetően ennél jóval árnyaltabb, és a legtöbben pártszimpátia alapján tették le a voksukat, s fogalmuk sem volt arról, hogy kik a pártcsaládok csúcsjelöltjei, vagy, hogy ki az a Manfred Weber.