kulcsár edina
Legalábbis ezt állította az afgán bevándorló, amikor Németországba érkezett.
“Örömkönnyek a családban” című cikkében örvendezik a német wasserburger-stimme.de portál annak, hogy két év után sikerült egyesülnie a hétgyerekes afgán családnak.
A család azért menekült el Afganisztánból, mert – állítólag -
a tálibok megtámadták őket, megölték a legkisebb gyermeküket - egy nyolc hónapos kislányt - és súlyosan megsebesítették a családfő feleségét.
A török határnál feltartóztatták őket, a férfinak mégis sikerült tovább szöknie a hét éves fiával. Eljutott Németországba, ezen belül pedig Wasserburgba. A felesége a gyermekekkel néhány hét után át tudott jutni Görögországba és a macedón határ melletti Idoméni táborában kötött ki.
A családfő a "Ecumercial Refugee Program" segítségét kérte, akik részint egyeztettek a görög hatóságokkal, részint pedig Wasserburg város és helyi polgárok adományaiból sikerült annyi pénzt összegyűjteniük, hogy az anyát és a gyermekeit el tudták szállítani
Münchenbe.
A család egyesült, a wasserburgi polgárok most örömkönnyeket hullajthatnak. Az evangélikus-luteránus plébánia pedig tovább gyűjti az adományokat a család számára.
Miközben persze senki sem tudja, hogy mindaz, amit az apa előadott, igaz-e vagy sem. Vajon valóban létezett-e a nyolc hónapos kislánya, hogy miért pont egy ekkora gyereket öltek meg a tálibok? Vajon igaz-e, amit az apa a tálibokról mondott, vajon az apa hogyan szökött el a török határról és miért vitte magával a hétéves fiát és miért kockáztatta az ő életét is? Mindez most már mind-mind lényegtelen és ellenőrizhetetlen. De ne legyünk rosszindulatúak. Az is lehet, hogy éppen így történt.