Migránsuralom: eltűntek a nők az utcákról

Katie Hopkins, a Daily Mail újságírója azért ment Svédországba, mert az ott élő nők megkérték mutassa meg a világnak, hogy a migránsok miatt rettegésben élik életüket. Abban a skandináv országban, amely egykor a föld legbékésebb, legliberálisabb államai közé tartozott.

Stockholm egyik negyedét például már „kis Mogadishunak” nevezik Szomália fővárosa után.

Itt mindennaposak a gyújtogatások, fosztogatások, zavargások , 90 százalékukat pedig migránsok okozzák.

A svéd főváros nemrég még a „nemi erőszak fővárosa” volt. Most azonban a statisztikák szerint némiképp javult a helyzet, de nem annyira, hogy a svéd nők biztonságban érezhetnék magukat. Van, aki a lakását sem meri elhagyni.

A közeli buszmegállóban migránsbandák tanyáznak, a plázákat szinte teljesen kisajátították, és minden magányos nőre rátámadnak.

Az egyik fiatal nő azt mesélte, hogy egy hete betörtek a lakásába. Ellopták a laptopját és a kocsikulcsát, nem sokkal később pedig az autóját is. A rendőrség közölte: nem tud foglalkozni az üggyel, annyira túlterheltek. Ha pedig a nők nyíltan beszélnek a migránsbűnözésről, a feministák rasszistának nevezik őket. Így kialakul a paradox helyzet:

a migránsoktól félnek, de a svéd nők hallgattatják el őket…

Hopkins még csak fél napja volt Svédországban, amikor felgyújtottak egy migránsközpontot, és két gránátot is felrobbantottak. Ez nyugodtabb napnak számít az "új Svédország" életében. Az újságíró a felprédált, no-go zónákká vált területeken is sétált, és mint írja, először nem tudta, mi olyan furcsa. Aztán rájött: egyetlen nő sincs az utcákon. Csak fiatal afrikai férfiak, akik cél nélkül lézengenek az utcán, ahol csak és kizárólag arab szavakat hallani. Azokat a nőket, akik nem viselnek hidzsábot, úgy tartják számon: lények, akikkel bármit megtehetnek. Ha Hopkins a fiatalokhoz mert szólni, durván, káromkodva elhajtották, az édesanyját és ősi mesterségeket emlegetve…

A nők egy valamiben egyetértenek. Abban, hogy rettegnek.

Féltik a gyerekeiket és a nőrokonaikat is. Segítséget nem kapnak, ezért bezárkóznak. Pedig sokan közülük muszlim vallásúak, de nem szalafisták.

Ilyenek a mindennapok abban az országban, amely nem is olyan rég még a nők jogainak egyik legfőbb védelmezője volt.