
A migránsok diktálják már a törvényt abban az országban, amely segítõ kezet nyújtott nekik. A svéd nõk már az otthonukat sem merik elhagyni, az utcákon az erõszak az úr.
Katie Hopkins, a Daily Mail újságírója azért ment Svédországba, mert az ott élő nők megkérték mutassa meg a világnak, hogy a migránsok miatt rettegésben élik életüket. Abban a skandináv országban, amely egykor a föld legbékésebb, legliberálisabb államai közé tartozott.
Stockholm egyik negyedét például már „kis Mogadishunak” nevezik Szomália fővárosa után.
Itt mindennaposak a gyújtogatások, fosztogatások, zavargások , 90 százalékukat pedig migránsok okozzák.
A svéd főváros nemrég még a „nemi erőszak fővárosa” volt. Most azonban a statisztikák szerint némiképp javult a helyzet, de nem annyira, hogy a svéd nők biztonságban érezhetnék magukat. Van, aki a lakását sem meri elhagyni.
A közeli buszmegállóban migránsbandák tanyáznak, a plázákat szinte teljesen kisajátították, és minden magányos nőre rátámadnak.
Az egyik fiatal nő azt mesélte, hogy egy hete betörtek a lakásába. Ellopták a laptopját és a kocsikulcsát, nem sokkal később pedig az autóját is. A rendőrség közölte: nem tud foglalkozni az üggyel, annyira túlterheltek. Ha pedig a nők nyíltan beszélnek a migránsbűnözésről, a feministák rasszistának nevezik őket. Így kialakul a paradox helyzet:
a migránsoktól félnek, de a svéd nők hallgattatják el őket…
![]()
Hopkins még csak fél napja volt Svédországban, amikor felgyújtottak egy migránsközpontot, és két gránátot is felrobbantottak. Ez nyugodtabb napnak számít az "új Svédország" életében. Az újságíró a felprédált, no-go zónákká vált területeken is sétált, és mint írja, először nem tudta, mi olyan furcsa. Aztán rájött: egyetlen nő sincs az utcákon. Csak fiatal afrikai férfiak, akik cél nélkül lézengenek az utcán, ahol csak és kizárólag arab szavakat hallani. Azokat a nőket, akik nem viselnek hidzsábot, úgy tartják számon: lények, akikkel bármit megtehetnek. Ha Hopkins a fiatalokhoz mert szólni, durván, káromkodva elhajtották, az édesanyját és ősi mesterségeket emlegetve…
A nők egy valamiben egyetértenek. Abban, hogy rettegnek.
Féltik a gyerekeiket és a nőrokonaikat is. Segítséget nem kapnak, ezért bezárkóznak. Pedig sokan közülük muszlim vallásúak, de nem szalafisták.
Ilyenek a mindennapok abban az országban, amely nem is olyan rég még a nők jogainak egyik legfőbb védelmezője volt.







