tóth gabi
Egy most megjelenõ könyvbõl derülnek ki a náci vezetõ sötét titkai.
A közeljövőben megjelenő „Blizted: Drogok a Harmadik Birodalomban” című könyv részletesen bemutatja, hogy a Führer hosszú éveken át volt a kokain, a metamfetaminok és az ópiátok rabja. 1944-re már szinte egyetlen ép vénája sem maradt, és az elvonási tünetek megnehezítették élete utolsó évét.
Ohler szerint volt olyan, hogy drogmámorában Hitler varjakat nézett, miközben fegyverek hangját utánozta – valószínűleg valamelyik ütközetét élte újra. Hallucinálásra pedig bőven volt ideje: 1941 ősze és 1944 első fele között szinte nem volt egyetlen tiszta napja sem.
A náci Németország 1937 óta rajongott a Pervitin nevű metamfetaminért, amit pirulaként árultak a gyógyszertárak. A tűzoltók ezt szedték munka előtt, hogy bátrabbnak érezzék magukat, a fiatal anyák pedig így védték ki a szülés utáni depressziót. A szer lassacskán a katonaság körében is megjelent, államilag rendelték a hadseregnek. Nem csoda, hogy Hitler is függővé vált, majd ahogy a nácik egyre több vereséget szenvedtek, a Führernek egyre több szerre volt szüksége, hogy megőrizze az eszméibe vetett hitét. Az útját pedig nem egyedül járta: Eva Braun is készségesen kínálta a vénáit a tűknek.
Végül minden jónak vége szakad: ’44-ben Németország már szinte romokban hevert, a gyógyszergyárakat mind lebombázták, Hitler pedig anyag híján kénytelen volt leállni szenvedélyével. Ohler szerint a Führer hírhedt Parkinson-kórja sem betegség volt – hanem az elvonási tünetek jelentkeztek így.