kulcsár edina
Ha valaki, hát Gálhidi György tudja, mi az élvonalba jutás receptje, amit egykori klubja, a Honvéd egyelőre hiába keres. A világjáró magyar szakember úgy van vele: ha a honi labdarúgásban nem engedik „labdába rúgni”, akkor 69 évesen is dolgozik külföldön.
Hiába minden tapasztalata és sikere (az utóbbi húsz évben ötször vezette bajnoki címre, négyszer feljutásra aktuális csapatát), úgy érzi, magyar edzőként itthon leírták. Egyiptomban értük el Gálhidi Györgyöt, aki több mint három évtizeddel ezelőtt már Abu-Dzabiban dolgozott, és jelenlegi kenyéradója, a Nogoom FC a tizedik külföldi csapata.
A 69 éves futballszakember korosztályos és felnőttcsapatok élén Dubajban, Kínában, Vietnámban is edzősködött, a mostani pedig már a harmadik egyiptomi kispadja.
Kicsit váratlanul jött ez a lehetőség, de nem sokat gondolkoztam, belevágtam az újabb kalandba
"Az egyiptomi másodosztályú Nogoomnál. Az első telefonhívás másnapján már jöttek is a repülőjegyek, harmadnap az utazás. Hasonló a feladatom, mint tavaly a La Vienánál, de itt kimondták, hogy nem a feljutás a cél, hanem a fiatal játékosok fejlesztése, az európai, rövidpasszos, labdabirtoklásra épülő futball kialakítása. Tudják rólam, hogy ez már több helyen sikerült, miért ne sikerülne itt is?! Sajnos a már sokszor bevált, jól működő párosunk most nem jött össze: Huszák Géza barátomat nem tudtam kihozni. Későn állt össze a stábom, sok nehéz pillanaton estem át az itt töltött elmúlt két hétben, de újabb két hét múlva bajnoki rajt "– mondta új feladatáról Gálhidi.
Elmondása szerint „ezen a vidéken sem az edzősködés, sem az élet nem könnyű”, a párja kicsit nehezményezi is, hogy a tudásához, eredményeihez mérten méltatlan körülmények között dolgozik:
Mit csináljak, ha otthon már leírták a korosztályomat!?
Hiába voltak nagyon komoly eredményeim, a kutyát sem érdeklik! Otthon sajnos több csapathoz is olyankor hívtak (legyen szó a Honvédról, Diósgyőrről, Dunaferr-ről, Nyíregyházáról), amikor baj volt, nem pénz. Ez már a tizedik évem valamely arab országban. Hál’istennek itt nem a korodat nézik, hanem a teljesítményt. Örültem volna, ha például a korábbi játékostársam és barátom, Kisteleki Pista BVSC-jénél felmerült volna a nevem, de nem tehetek mást: elfogadom a pillanatnyi helyzetet, és a legjobb tudásom szerint dolgozom – itt...
Most mégis annak apropóján kerestük a rutinos szakembert, hogy a honi NB II-ben gyengén rajtolt Honvéd éppen két évtizede, az ő irányításával rajt-cél győzelmet aratott az akkori NB I B-s mezőnyben (sőt, másodosztályú létére a Fradi elleni döntőig jutott a Magyar Kupában). Hasonló diadalmenettel a kispestiek jelenlegi csapata már biztosan nem örvendezteti meg a szurkolókat – a Honvéd hét forduló után csak 9. a tabellán. Igaz, legutóbb életjelet mutatott az éllovas ETO FC Győr 2-1-es legyőzésével.
Gálhidi szerint nem is teljesen reménytelen a feljutásért vívott harc. Márpedig ő igazi feljutásspecialista, a Honvéd után élvonalba vezette idehaza a Nyíregyházát (megelőzve a Ferencvárost), Vietnámban a Viettelt, Egyiptomban pedig az Al-Aszjutit.
– Zömében fiatal, tehetséges játékosok alkotják a mai Honvédot, de kell melléjük pár rutinos, igazi vezér.
Idén még nem látok magasan kiemelkedő csapatot az NB II-ben, így talán behozható a lemaradás. De ehhez nagyon erős karakterek kellenek, a kezdőcsapat mellett a padra is!
Annak idején gyorsan sikerült jó csapatot kialakítanunk, sikerorientált, győztes típusú játékosokból. Nagyszerű labdarúgók és remek emberek alkották a keretet, amelynek kialakítása főleg az ügyvezetőnknek, Gál Lacinak volt köszönhető. A stáb sem volt kutya, öröm volt együtt dolgozni Hajdú Lajossal, Sisa Tibivel. Már a DVTK elleni 5-1-es rajt sokat sejtető volt, és a folytatás is jól sikerült. Hamar mellénk álltak a szurkolók, szép sikert értünk el a bajnoki címmel és a feljutással. Ezt kívánom a mostaniaknak is – üzente Gálhidi György.