"Még ma is kiver a víz..." - őszintén vallott a magyar válogatott sztárja

A magyar asztaliteniszezés jelenkori "nagyasszonya" nem tagadja korát, mi több Fazekas Mária, felhatalmazott, hogy leírhassuk, immáron negyvenhat esztendős. Más ebben a korban már azon gondolkodik, az Állatkertbe vagy éppen a játszótérre vigye kis unokáját, vagy ha még nem nagymama, akkor a számtanlecke feladatait próbálja gyerekeivel megoldani.

– Jelen állás szerint, még nem tépem le a borítást az ütőmről, nem szándékozom nyugdíjazni magam – jelentette ki beszélgetésünk elején Fazekas Marcsi, akinek óriási szerepe volt abban, hogy a magyar női válogatott kijutott a tokiói olimpiára. – Még ma is kiver a víz, ha a portugálok elleni kvalifikációs meccsre gondolok. Senki sem hitte, hogy a három honosított kínaival felálló luzitánokat legyőzzük, és mi utazhatunk Japánba.

Fazekas Marcsit gyerekként fertőzte meg az asztalitenisz, testvére és nagybátyja is igazolt versenyző volt. Nem csoda, hogy a kis Marcsi kezébe is került egy pingpongütő, s mivel ügyesen ütögette a labdát, tesója levitte a Statisztika termébe.

– Ott szerelmesedtem igazán bele a játékba, már akkor éreztem, soha nem fogom megcsalni ezt a gyönyörű sportot. Olyan csapatnál kaptam lehetőséget, persze több év tréning után, ahol Magos Judit, Kisházi Bea, Szabó Gabi, Lothaller Heni és még sorolhatnám ki mindenki játszott. Nem könnyű örökséget kaptunk, és büszke vagyok arra, hogy társaimmal nem vallottunk szégyent, tovább öregbítettük a csapat hírnevét.

Marcsi elmondta, már Tokiót követően megállapodott a klubjával, hogy tovább folytatja a versenyzést.

– Egyéniben nem indulok már a versenyeken, igaz, a legutóbbi magyar bajnokságon még nyertem egy aranyérmet Madarász Dórival párosban. A csapatban számítanak rám, én pedig mindent megteszek, hogy sokáig segíthessek Budaörsön.

A válogatott edzésein is rendszeresen részt vesz, de Marcsi már megbeszélte a szövetségi kapitánnyal, Bátorfi Zoltánnal, hogy átadja helyét a fiatalabbaknak.

– Persze, ha szükség lenne a játékomra, egy-egy páros győzelemre például, még vállalnám a kihívást, hiszen mint mondtam, ez a szerelem soha nem múlik el, lehetek bármennyi éves.