12 emlék, ami az életre tanított gyerekkorodban, ha 1980 előtt születtél

Ha már elmúltál 30, vagy még inkább 40 éves, akkor bizonyára neked is gyakran eszedbe jut, mennyi minden változott, mióta felnőttél. Pedig van jó néhány olyan tárgy vagy szokás, amiért igazán nagy kár.

Amikor megdolgoztunk egy beszélgetésért

Ha valakivel beszélgetni szerettünk volna, akkor azért tenni kellett! Nem volt lehetőség sebtében odavetett chat-üzenetekre, hanem találkozót egyeztettünk, esetleg lementünk ázva-fázva az utcai telefonfülkéhez, ami persze 10-ből 6-szor elnyelte a pénzt. Ez kezdetben a tantusz volt, ezt váltotta a kétforintos, az ötforintos, majd a tízes és a húszas. Ha hosszabban akartál beszélni, kénytelen voltál bevetni a trükköt: az érmére drótot hegesztettél, így nem pottyant le, miután letelt a három perc. Hosszan, szerelmesen lehetett így markolászni a kagylót, vagy megbeszélni a barátunkkal a kirándulás minden részletét.

Amikor igazi kincs volt, a kedvenc dalunk

A jó zenéket nem játszották körülöttünk unásig a bevásárlóközpontokban, nem tudtuk akármikor meghallgatni a Youtube-on, hanem órákat vártunk készenlétben a rádiós magnó előtt, hogy végre lejátsszák a slágerlistán, mi pedig felvehessük. Nagyon remélve, hogy nem fog belebeszélni a saját hangját imádó műsorvezető.

Amikor még az iskolában igenis oda kellett figyelnünk

Ha nem figyeltünk oda az órákon és nem jegyzeteltünk, akkor többnyire esélyünk sem volt a jó jegyre. Hiszen nem volt elérhető az interneten a szükséges információ. A tudás így aztán igazán csak a miénk volt, amit nem vehetett el senki.

Amikor azért is küzdeni kellett, hogy kivágjuk magunkat

És mi történt, ha mégsem figyeltünk eléggé az órán? Nem maradt más hátra, mint puskát gyártani. De nem ám annyival elintézve, hogy a telefonnal lefényképeztük a könyvet, majd a pad alatt szépen előkerestük dolgozat közben a fotót, hanem bolhányi betűket körmölve aprócska papírfecnikre. A jobb fej tanárok meg is adták a kettest, ha meglátták, hiszen annyi munkánk volt vele.

Amikor a szerelőket még névről ismertük

Ha elromlott valami a háztartásban, akkor hívtuk a szakit, és rábíztuk, hogy újra használhatóvá varázsolja. Egy-egy eszköz bizony hosszú éveket töltött velünk, hiszen nem is arra gyártották őket, hogy 2 év múlva újat vegyünk, és fel sem merült bennünk a gondolat, hogy ez lenne a megoldás.

Amikor a farsang hosszas és lázas készülődéssel telt

Jelmezeken sokat gondolkoztunk, a megvalósításhoz meg kellett mozgatni a fantáziánkat, és bevetni minden otthon fellelhető holmit, amiből vágni, szabni vagy ragasztani lehetett. Szó sem volt még arról, hogy elmenjünk a legközelebbi partykellékeshez, és egy az egyben megvegyük a komplett királylány- vagy bohócjelmezt.

Amikor a postaláda még rejthetett kellemes meglepetéseket

Mikor fordult elő utoljára, hogy örültél a postaládád tartalmának? Mikor találtál benne utoljára bármit, ami nem számla, hivatalos levél vagy szórólap volt? Gyerekkorunkban még izgatottan fordíthattuk el benne a kulcsot, hátha lapul a ládában egy képeslap vagy egy levél tábori barátunktól.

Amikor a szex egy izgalmas, titkokkal teli rejtély volt

Egészen kiskamasz korunkig csupa találgatás maradt, mégis mi történhet a felnőttek közt az ágyban és hogyan születik a gyerek. A szüleink felvilágosító beszéde, az iskolai biológia óra már persze akkor érkezett el, amikor nem volt nagy szükségünk rá, de az biztos, hogy nem futottunk bele óvodásként egyetlen szexjelenetbe sem az esti sorozat vagy mondjuk reklám alatt.

Amikor azt sem tudtuk, mi a menő és a ciki

Vagy ha mégis, azt nem márkában mértük, hiszen úgyis csak az egészen kiváltságosak ehettek külföldi csokit és hordhattak furcsa márkájú bakancsot. Nekünk pedig köpenyünk volt és vászon tornacipőnk. És nem is volt vele semmi bajunk, ahogyan másoknak sem.

Amikor a szőrtelenítés sokkal, de sokkal kevésbé volt fájdalmas

Na persze nem azért fájt kevésbé, mert annyira csodálatosak lettek volna akkoriban a gyanták, hanem mert jóval kevesebb felületet és jóval kisebb alapossággal kellett simává varázsolnunk, hiszen 15-20 évvel ezelőtt még fel sem merült a teljes fazongyanta vagy a férfiak lecsupaszított mellkasa.

Amikor még nagytakarítás volt a szülinapi zsúr előtt

És a takarítás mellett persze lakásdíszítés, zenelista, házi torta és otthoni játékok. Mert a szülinapi összejövetelek (amikre kézzel rajzolt meghívókat gyártottunk az osztálytársaknak) a nappaliban voltak, nem pedig egy játszóházban, ahol mindent rendelkezésünkre bocsátanak az ezzel foglalkozó animátorok.

Amikor még alig vártuk, hogy végre nagylányok és nagyfiúk legyünk

Irigykedve néztük az idősebbek "nagyos" ruháit, "nagyos" frizuráját és "nagyos" szokásait. Alig vártuk, hogy annyi idősek lehessünk, hogy már mi is kipróbálhassuk a kétrészes fürdőruhát, később pedig a magassarkút, az illatos dezodort vagy a körömlakkot. Ma már szinte minden felnőtt divatmárka piacra dobja a kicsinyített másolatokat, és legfeljebb csak ízlésbeli akadálya lehet annak, hogy egy kisiskolás ne lehessen miniatűr, de kiköpött mása a gimis testvérének.

Na persze ez nem jelenti azt, hogy régen minden jobb volt! Mert persze, hogy mindezeknek legalább a felét semmi pénzért sem cserélnénk vissza. Vagy talán a felét lehet, hogy inkább mégis? Esetleg kicsit többet?