Hihetetlen hiba: a Tisza-kormány eltörölne egy minden szinten versenyképes csúcskutatási programot

"A Tisza-kormány első tudománypolitikai döntéseként demokratikus elvekre, átláthatóság hiányára, párhuzamos intézményrendszerre, valamint túlzott autonómiára való hivatkozással akarja felszámolni a négy Nobel-díjas és egy Abel-díjas által vezetett Élvonal Alapítványt. Azt az alapítványt, melyet Krausz Ferenc Nobel-díjas kutatónk vezet, aki az elmúlt években nemcsak kutatásaival, hanem szakmai tanácsaival is segítette a magyar tudomány kiválósági alapú megújulását" – jelentette ki a Magyar Nemzetnek Hankó Balázs. A Fidesz országgyűlési képviselője reagált azokra a kijelentésekre, amelyekkel Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter indokolta az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvánnyal kötött, többéves közfeladat-finanszírozási szerződés felmondását.

A kultúráért és innovációért felelős korábbi  miniszter rámutatott, hogy a demokratikus elvekre vonatkozóan a szikár tény nem más mint, hogy az Élvonal Alapítványról szóló törvényt az Országgyűlés 2025. június 11-i ülésén 133 igen, 38 tartózkodás és 12 nem szavazattal fogadta el. 

A törvény tartalmazta mindazon csúcskutatási, tehetséggondozási célokat, a kiváló kutatók hazahívását, egyetemekkel való összekapcsolását, és innovációt, amely a hatéves szerződés alapja – emlékeztetett. Hozzátette: az Országgyűlés döntését kormánydöntés követte, amely megteremtette a jogi alapot arra, hogy hosszú távú szerződést kössön a kormány nevében a Kulturális és Innovációs Minisztérium az Alapítvánnyal.

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság garanciája, hogy az alapítvánnyal kötött szerződés teljesítményhez és indikátorokhoz kötött. 

 – ismertette Hankó Balázs. Hangsúlyozta:

Ezek alapján a megkötött szerződések – úgy az egyetemek, a kutatóhálózat, mint az Élvonal Alapítvány esetében – tekinthetők egyfajta keretszerződésnek: a kedvezményezettek akkor tudnak hozzáférni a forrásokhoz, ha hozzák a teljesítményt – mutatott rá.

Az Élvonal Alapítvány esetében ez azt jelenti, hogy hat év alatt:

• 75 kutatócsoportot létrehoznak és működtetnek,
• 55 ezer diákot bevonnak tehetséggondozási programokba,
• 60 know-how fejlesztést támogatnak,
• 15 nemzetközi szabadalmi bejelentést tesznek,
• 15 spin-off vállalkozást létrehoznak,
• egy új Élvonal Központot építenek fel Budapesten.

A forrás ezen mérföldkövekhez, indikátorokhoz kötötten áll rendelkezésre. Az átláthatóság garanciája továbbá a Nobel-díjas kuratórium szakmaisága, amely tagjai személyével felel az alapítványi közfeladatok ellátásáért – szögezte le Hankó. Majd feltette a kérdést:

A program célja nem csupán kutatási támogatás lett volna, hanem egy teljes innovációs ökoszisztéma kiépítése, amely egyszerre kezelte volna az utánpótlást, az alapkutatást és a piaci hasznosítást. A kormányzati kritika szerint azonban ez párhuzamos intézményrendszert hozna létre a már meglévő egyetemi, MTA- és HUN-REN-hálózat mellett, átfedésekkel és potenciális koordinációs problémákkal.

Az országgyűlési képviselő azonban rámutatott, hogy a párhuzamos struktúra valójában nem párhuzamos, hanem szervező erő, egy katalizátor, hiszen egyértelműen rögzítették azt is a szerződésben, hogy az új kutatócsoportokat – amelyek jöhetnek külföldről és itthonról egyaránt – be kell ágyazni a magyar egyetemekre és a kutatóhálózatba. Minden támogatott kutatócsoportnak egyetemi vagy kutatóhálózati kötődéssel kell rendelkeznie. Éppen ezért nem párhuzamos, hanem a hazai tudományos intézmények teljesítményét még magasabb szintre emelő struktúra létrehozása volt a cél – tette hozzá.

hiszen aki egy kicsit is ismeri a tudományt, az pontosan tudja, hogy egy olyan horderejű döntést, hogy egy kutató egy másik országban – esetünkben Magyarországon – folytassa csúcskutatásait, csak akkor hoz meg bárki, amennyiben legalább öt-, de inkább tízéves időtávon lát egy kiszámítható, támogató környezetet – emelte ki Hankó Balázs. Jelezte: ez a környezet az éves tervezési logikában működő költségvetési szerveknél – mint például az Nemzeti Kutatási, Fejlesztés és Innovációs Hivatal, vagy éppen a Magyar Tudományos Akadémia – nem biztosítható az államháztartás működési logikájából fakadóan.

– magyarázta.

Tanács Zoltán kritikájának egyik központi eleme, hogy a szerződés „kekva-szerű logikát” követ: alapítványi struktúrába szervezett közfeladat, amely erős autonómiát biztosít a végrehajtó szervezetnek, miközben az állami beavatkozási lehetőségek korlátozottak. Hankó Balázs szerint azonban a túlzott autonómia, mint vád nem értelmezhető, hiszen eddig éppen azt nehezményezték a bírálók, hogy az előző kormányzat nem biztosított tudományos autonómiát, „itt pedig most éppen ez a vád, hogy túlzott autonómiája van az öt Nobel-díjas és egy Abel-díjas által vezetett alapítványnak”. 

– emelte ki a korábbi miniszter.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a forrás nem a magyar tudománytól venne el, hanem éppen a magyar tudománynak hozna most az első évben 26 milliárd forintot, majd a hatodik évben 53 milliárd forintot, s amennyiben minden eredményt elér az alapítvány a magyar tudomány érdekében, akkor összesen 261 milliárdot  – emlékeztetett. Hozzátette: a Magyar Kutatási Hálózat pedig ezen idő alatt a megemelt finanszírozással ennek dupláját érheti el, hiszen a HUN-REN hatéves szerződésében 523 milliárd forintos támogatást – szintén jelentős részben teljesítményhez kapcsolt módon – rögzítettek. Emellett szintén évi 50 milliárd forint közelébe emelték a Kutatási Alap forrásait a korábbi tizen-egynéhány milliárd forintról és tervezték is tovább emelni a következő években legalább 80–100 milliárd forintra, közelítve így az állami finanszírozást a GDP 0,6 százalékához, ami az összességében kétszázalékos GDP-arányos K+F ráfordításhoz szükséges – részletezte.

– emelte ki Hankó Balázs. Hozzátette: a Nobel-díjasokat a kormány még meg sem kereste ennek kapcsán. Jogszerűen pedig csak úgy módosítható mindez, ha az Országgyűlés módosítja a kétharmados törvényt, majd a kormány új döntést hoz, ezt követően pedig a felek – azaz az állam és az alapítvány – kölcsönösen módosítják a szerződést – ismertette.