Az ég táncoló fényei: így örökítették meg a sarki fényt a 19. század végétől napjainkig

Az emberiséget évezredek óta lenyűgözi a sarki fény látványa, amely az éjszakai égbolton megjelenő színes, hullámzó fényfüggönyként ragyog a sarkvidékek felett. A helyiek oly sokat gyönyörködhettek a jelenségben, hogy amíg fotókkal nem tudták megörökíteni, addig rajzokat, készítettek. Ezek már jóval korábbról, a 19. század közepétől is léteztek. A jelenséget már az ókori görögök és kínai krónikák is említették. A modern tudomány azonban csak jóval később kezdte megérteni, mi áll a háttérben.

A sarki fény – az északi féltekén aurora borealis, a délin aurora australis – akkor jön létre, amikor a Napból érkező töltött részecskék elérik a Föld mágneses terét, ahol a részecskék a mágnesesség hatására a sarkok irányába terelődnek, majd a felső légkörbe jutva kölcsönhatásba lépnek az ott található gázokkal. Az oxigén és a nitrogén gerjesztett állapotba kerül, majd különböző színekben – leggyakrabban zöldben, vörösben vagy ibolyában – fényt bocsát ki.

Extrém naptevékenység idején – mint ahogy azt idén  is tapasztalhatjuk – akár Magyarországon is feltűnhet.

A sarki fény észlelése

Bár a jelenséget régóta figyelik, a fényképezés hőskorában még komoly technikai kihívásnak számított megörökíteni. A korabeli fényképezőgépek hosszú expozíciós ideje miatt a sarki fényről készült első fotók igazi áttörésnek számítottak, és megnyitották az utat a dokumentálás előtt.

Azóta a fekete-fehér, szemcsés felvételektől eljutottunk a modern digitális technológiáig, amely már teljes pompájában képes visszaadni az éjszakai égbolt csodáját. Napjainkban a sarki fény nemcsak a kutatók számára fontos jelenség, hanem az egyik legkeresettebb természeti látványosság is, amely évente utazók ezreit vonzza az északi vidékekre.

Az északi fényről készült galériánkat a képre kattintva nézheted meg!