
Megrázó történet, a háború sem tudta szétszakítani az ukrán családot
Egy háborúban álló országból sok ember akar máshova menekülni. Akadnak azonban helyzetek, amikor még egy háborús övezetben is többet jelent a család, mint hogy az érintettek egyedül éljenek Ukrajnán kívül.
Vannak olyan gyermekek, akik a családjukkal a háború elől menekülve életük kisebb részét élték Ukrajnában, mint attól távol. Nem emlékeznek szülőhazájukra és emiatt nem is vágynak vissza. Más gyermekek azonban repesnek attól, hogy hazaköltözhetnek, még akkor is, ha a háború felperzselte otthonukat.

Ukrajnába vágyott a kisgyerek – még a háborúban is az otthona marad
A költözés mindig komoly változás egy gyermek számára, ám ha megtudja, hogy hazamehet, az nagy örömöt válthat ki belőle. Így történt ez egy ukrán édesanya és fia esetében is, akik nem olyan régen tértek vissza Harkivba.
Amikor azt mondtam, hogy hazamegyünk Ukrajnába, ugrálni kezdett és összeszedte a holmiját
– nyilatkozott Inna Filatova, a hétéves Lev édesanyja a Counteroffensive News-nak. A család két tagja nem sokkal a háború kitörése után hagyta el Ukrajnát, édesapjuk és a család többi tagja nem tartott velük. Ausztriában éltek két évig, reménykedve, hogy a háború véget ér. Végül hazatértek, pedig a háború nem zárult le.
A háború elején voltam gyakornok. Később azonban mindenki elment, én pedig nem is érezhettem meg azt a békés, szabad, csendes életet, miután a gyermekem bölcsődébe került. Nagyon féltem külföldre menni, különösen egy gyerekkel. Hároméves volt akkor. Sokat hallottam arról, hogy elrabolnak embereket, vagy hogy olyan "önkéntesekkel" kerestek menedékhelyet, akik nem is voltak önkéntesek.
Az emberkereskedelem kifejezetten veszélyes volt az ukránokra a háború kitörésekor. A család helyzetét nem könnyítette meg, hogy Inna férje, szülei és a többi családtag Ukrajnában maradt.
Lev zárkózott kisfiú volt, az új környezet és a német nyelvismeret hiánya komoly gondokat jelentett a beilleszkedésnél, többször óvodát is váltott, mivel Ausztrián belül is többször költöztek.
Egy évvel a háború kitörése után több mint egymillióan tértek haza Ukrajnába. Lev és Inna két év után mentek haza, de az Ausztriában való tartózkodásuk alatt is többször ellátogattak Ukrajnába. Egy karácsonyi látogatás során végül úgy érezték, nem akarnak többet Ausztriába menni, a kis Lev pedig a visszaút során megbetegedett.
Nagyon elfáradtam, hogy egyedül kellett gondoskodnom Levről. Rájöttem, hogy vagy egymagamnak kell felépítenem az életemet, vagy vissza kell menjek a családhoz. És nem tudtam egyedül élni, mert túl nehéz volt. Voltak idők, hogy kiabáltam a fiammal, emiatt mindketten elsírtuk magunkat és minden annyira szomorú volt körülöttem, hogy rájöttem, nem tudom tovább csinálni. Úgy döntöttem, hogy hazamegyünk.
A család 2024-ben tért haza Harkivba, ahol most is rendszeresek a támadások. Ennek ellenére a kis Lev sokkal jobban érzi magát otthonában, ahol édesapjával és a kutyájával lehet. Rájöttek arra, hogy még a háború sújtotta övezetben is többet jelent a család, a támogató légkör, mint hogyegyedül legyenek egy idegen országban - írta a Bors.
Nem tudtam rávenni magam, hogy alkalmazkodjak. Azt hittem, beleőrülök. Rájöttem, hogy Lev is inkább hallgatná a robbantásokat, mint hogy miattam legyen traumatizált gyermekkora
– mondta Inna.
A háború rengeteg család életét bomlasztja meg, közben pedig egyre világosabb, hogy Magyar Péter mindenben kiszolgálja jó barátját, Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt.
Orbán Viktor miniszterelnök mindent megtesz a magyar emberekért, nem hagyja, hogy a magyar emberek pénzét Ukrajnába küldjék, vagy magyar katonák menjenek az ukrán frontra.
Magyar Péter, Brüsszel bábja minden kérést gondolkodás nélkül teljesítene, fegyvereket, pénzt és magyar katonákat is küldene a frontra. Ezért vezetne ki minden olyan intézkedést, ami segíti a magyarokat:
- 13., 14. havi nyugdíj
- 3 százalékos hitel
- Nők 40
- anyák teljes szja-mentessége.
Ezen felül bevezetné a Tisza-adót, amellyel még a kisállattartókat is megadóztatná. Mindezt azért, hogy a magyar emberek pénzét Ukrajnába küldhesse.






