„Nézz a felszín mögé!” – megrázó üzenettel hívta fel a figyelmet a Down-szindróma világnapja
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a RipostA Down-szindróma világnapján látványos flashmob és megható történetek hívták fel a figyelmet arra, hogy az elfogadás nem szavakban, hanem tettekben mérhető. A rendezvény középpontjában azok a Down-szindrómával élő emberek álltak, akik ma már egyre aktívabban dolgoznak, alkotnak és teljes életet élnek a társadalom részeként.
Ma van a Down-szindróma világnapja, amely idén egy látványos flashmobbal és erős személyes történetekkel mutatta meg: az elfogadás nem szavakban, hanem tettekben mérhető. A rendezvény középpontjában a Down-szindrómával élő emberek mindennapjai álltak – azoké, akik ma már egyre gyakrabban dolgoznak, alkotnak és aktív tagjai a társadalomnak. A szervezők célja az volt, hogy megmutassák: a diagnózis nem határozza meg az ember értékét vagy lehetőségeit.
„Amit elsőre látunk, az soha nem a teljes történet” – Így szeretnek, dolgoznak és mosolyognak Down-szindrómások
A történet egyik legmeghatározóbb szereplője Katalin, egy édesanya, akinek lánya közel 45 éve él Down-szindrómával. Az ő személyes tapasztalatai alapozták meg a Down Alapítvány alapító köveit és ő az, aki a legnagyobb zászlóvívője a Down Alapítvány elképesztő munkájának.
A legfontosabb az, hogy nézzünk a felszín mögé, és értsük meg, mi van mögöttük. Mert amit elsőre látunk, az soha nem a teljes történet. Minden ember mögött ott van egy élet, egy küzdelem, egy szerethető világ
– fogalmazza meg Dr. Gruiz Katalin, a Down alapítvány elnöke, akinek lánya Cintia értelmében sérült viszont már dolgozik, zumbát oktat és aktív tagja a társadalomnak.
Katalin szerint a társadalom lassan, de változik – viszont még mindig sok a félreértés és az előítélet.
Sokan még mindig csak a diagnózist látják. Mi viszont nap mint nap azt éljük meg, hogy a lányom ugyanúgy örül, dolgozik, szeret, mint bárki más. Csak egy kicsit más úton jut el ugyanoda
– teszi hozzá.
A világnap üzenete számára személyes küldetés is.
Az minden vágyam, hogy ne legyen szükség Down Alapítványra, mert egyszer eljutunk oda, hogy a Down-szindrómával élők teljes jogú, természetes tagjai lesznek a társadalomnak. Ez nem álom kellene legyen, hanem valóság
– fogalmazza meg terveit az üzletasszony.
A rendezvényen bemutatták azokat a mindennapi példákat is, amelyek ezt már most alátámasztják: Down-szindrómával élő fiatalok és felnőttek dolgoznak éttermekben – többek között a Gundel Étterem csapatában is –, mások szállodákban vállalnak munkát, vagy kézműves foglalkozásokon vesznek részt. Bea például egy hotelben dolgozik takarítóként, Judit és Ági varrnak, míg sokan a 15. kerületben tányérokat festenek, gyöngyöt fűznek, és újrahasznosított anyagokból készítenek egyedi alkotásokat. Ezekkel a munkákkal nemcsak értéket teremtenek, hanem saját önállóságukat és önbizalmukat is építik.
Amikor azt látom, hogy dolgoznak, alkotnak, és büszkék arra, amit létrehoztak, akkor azt érzem: igen, ez az igazi elfogadás. Nem sajnálat kell, hanem lehetőség
– zárja gondolatait a Down Alapítvány alapítója, érintett anyuka.
A világnap üzenete így még erősebben rajzolódik ki: nem a különbségek számítanak, hanem az, hogy képesek vagyunk-e meglátni az embert a címkék mögött.
