Nincs apa, nincs anya - nevelőszülőket keresnek sok kárpátaljai árva gyereknek

Csecsemők és totyogók élnek gyermekotthonokban, sőt néha kórházakban Ukrajnában, nincs, aki este betakarja őket, nincs, akihez odabújjanak. A háború kitörése óta egyre több az árva, a félárva vagy magára hagyott gyermek, akik folyamatosan  érkeznek  az intézményekbe.

Ha valaki a KEGYES – a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítéséért Alapítvány – közösségi oldalára téved, olyan képekkel találkozik, amelyeket nehéz elfelejteni. Apró, fehér rácsos kiságyak sorakoznak egymás mellett. A rácsok mögött csecsemők és alig néhány éves gyerekek fekszenek vagy ülnek, sokszor sírva, máskor csendben bámulva a plafont. Ők azok a kicsik, akiknek nincs hova hazamenniük.

A munkácsi gyermekkórházban készült felvételek  megrázóak: pici gyerekek, akiknek szülei nincsenek jelen az életükben.  Ezek a felvételek azonban csak egyetlen intézményt mutatnak be. A jelenség Kárpátalja-szerte ismert.

Az alapítvány beszámolói szerint ezek a gyerekek gyakran ugyanúgy reagálnak egy-egy gondozóra, mintha a saját szülőjük lenne. Amikor valaki ölbe veszi őket, megsimogatja a fejüket, játszik velük, akkor egy rövid időre megnyugszanak. De a munkaidő egyszer véget ér. Amikor a gondozók hazaindulnak, sok gyerek sírni kezd. Nem értik, miért mennek el azok az emberek is, akik addig törődtek velük. 

A kárpátaljai intézményekben ezért ragadt rájuk egy fájdalmas elnevezés: „elfelejtett gyerekek”.

Az ukrajnai háború kezdete óta drámaian megnőtt az ilyen sorsú gyerekek száma. A gyermekotthonokba folyamatosan érkeznek a félárva, árva vagy egyszerűen magukra maradt kicsik. Sokan elvesztették valamelyik szülőjüket a fronton. Másokat a háború zűrzavarában hagytak el. Olyan családokból is kerülnek ide gyerekek, amelyek egyszerűen már nem tudják őket ellátni.

A probléma azonban nemcsak a létszám. A gyermekotthonoknak nem lett több pénzük, miközben egyre több gyermeket kell ellátniuk. Az intézmények vezetői arról számolnak be, hogy egyre nehezebb a dolguk, főleg, amióta az áramellátás is bizonytalanná vált, télen pedig sok esetben fűtés nélkül maradtak az épületek. Az étkezés is sokszor napról napra szerveződik.

Éppen ezért választotta a közmédia a kárpátaljai árva és beteg gyerekek megsegítését a „Jónak lenni jó!” 2025-ös kampány fő céljának. Az összefogás a KEGYES Alapítványt támogatja, amely 2017 óta segíti a térségben élő rászoruló gyermekeket és családokat. A kampány során még a népszerű „firkás pulóverek” bevételét is nekik ajánlották fel. Az alapítvány mellett az Irgalmas Szamaritánus Református Gyermekotthon is kulcsszerepet játszik a segítségnyújtásban. Az intézmények azonban nemcsak pénzt kérnek, hanem embereket is.

Az árva gyerek sok, a nevelő kevés

Megtudtuk: a gyermekotthonokban a megnövekedett létszám miatt egyre nagyobb a szakemberhiány. Nevelőket, ápolókat és egészségügyi dolgozókat keresnek, akik segíteni tudnak a mindennapi ellátásban. De még ennél is fontosabb lehet egy másik megoldás: a  patronátus családok rendszere.

A patronátus gondozó olyan speciálisan felkészített nevelő, aki saját otthonában fogad ideiglenesen gyerekeket. A cél az, hogy a kicsik ne intézményben, hanem családi környezetben éljenek addig, amíg a sorsuk rendeződik. Ez egy megelőző rendszer: sokszor olyan gyerekek kerülnek ide, akik még nem számítanak hivatalosan árvának, de a családjuk éppen nem tud róluk gondoskodni.