
"Őrzünk belőle kincseket" - Szívszaggató, ahogy Egressy Mátyás tanára búcsúzik
A fiatal lehetett az a személy, aki leesett a Lánchídról. Most elbúcsúzott a január 17-én eltűnt Egressy Mátyás magyartanára.
Kedden az MTK Park Teniszklubon keresztül üzent a január 17-én hajnalban eltűnt Egressy Mátyás családja. Megerősítették, hogy a "szombat hajnalban eltűnt és a Lánchídról szombaton leesett személy, nagy valószínűséggel a Matyi személye". Természetesen a rendőrség eltűnt személyként továbbra is keresi őt. A bejelentést követően a fiatal egyik tanára is megszólalt.

Így búcsúzik Egressy Mátyás tanárnője
A gimnáziumi magyartanár hosszú posztban búcsúzott Mátyástól. Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verséből is idézett, ami a fiú utolsó, irodalomból beadott házi dolgozata volt.
Most, hogy kimondták a kimondhatatlant, hadd mondjam én is: ki volt Mátyás, a mi – sokunk – Matyija. Mert mintha mindenki ismerné… de mi, akik valóban találkozhattunk vele, mind őrzünk belőle kincseket.
Arról is írt, hogy Mátyás nem kereste a feltűnést, de mindig jelen volt:
A hátsó padban ült az elmúlt 3,5 évben az óráimon, látszólag passzív hely ez, alkalmat adva a meghúzódásra... Matyi mégis mindig követte a legnagyobb közegellenállásban is az órákat... láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfefezni, elmélyülni minden kérdesben... legyen az biológia, kémia vagy történelem. Szerettem a humorát. Valahogy olyan szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, hogy sokat lehetett vele együtt nevetni. Nagy kincs ez!
A sors legdrámaibb fintora, hogy Matyi sosem volt egyedül. Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...
A teljes bejegyzés itt olvasható:







