INSIDER
"Utcára kerültünk, majd sztrókot kaptam" – Éva szerint a folyamatos feszültség tette tönkre
Mészárosné Wehovszky Éva élete egyszerre inspiráló és megrázó: két sztrók, családi tragédiák, elveszített otthon és évtizedek az egészségügyben. Története a kitartásról, a hitről és a szeretetről szól, amely segített túlélni a legnehezebb pillanatokat, és újra talpra állni egy komoly sztrók után is!
Egy élet az egészségügyben, két sztrók, elveszített otthon, újraélesztett gyermek – és egy asszony, aki mindezt túlélte. Mészárosné Wehovszky Éva története nem csupán betegségről szól, hanem kitartásról, hitről és arról, hogy a legnehezebb élethelyzetekben is lehet továbbmenni. Így mesél Éva a sztrókról!
„14 éves korom óta egészségügyben dolgoztam - mégis sztrókot kaptam"
Éva pályája fiatalon kezdődött, már 14 évesen az egészségügy felé orientálódott. A klinikai laboratóriumban kezdte, később az igazságügyi orvostani részlegen dolgozott, először a toxikológián, majd a genetikán. Precizitás, alázat és folyamatos tanulás jellemezte munkáját.
Egész életemben az egészségügyben dolgoztam. 14 éves korom óta. Hát nem vagyok teljesen hülye, mégsem hitték el nekem, hogy sztrókot kaptam. Nem kezeltek időben, ráment az egészségemre
– emlékszik vissza. Saját egészségi problémáit is komolyan vette, amikor mások nem hittek neki.
Éva először fiatal felnőttként kapott sztrókot, amely teljesen felforgatta az életét.
Alig bírtam emelni a kezem és a lábam, de nem bénultam le teljesen. Mégis nagyothallok és hát nem igazán tudok írni a jobb kezemmel
– meséli.
A késlekedő kezelés maradandó következményekkel járt: a jobb oldala gyengébb maradt, jobbkezesből balkezes lett. Ehhez társult a makuladegeneráció: látása jelentősen romlott. A 2000-es évek elején ismét súlyos esemény következett, a második sztrók. Három napig beszélni sem tudott, az orvosok kezdetben TIA-ra gyanakodtak, csak a későbbi CT mutatta ki, hogy újabb sztrókról volt szó.
Megint sztrókot kaptam, erre rá a férjem is... Teljesen függetlenül az enyémtől. Nála jobban látszik a sérülés, nálam kevésbé, de érzem a gyengeséget. Hát nem kímélt minket az élet!
– meséli az idős asszony, aki ma már a 80-hoz közelít.
Vajon mi volt az oka? Éva és családja az évek során komoly anyagi és jogi megpróbáltatásokon ment keresztül. Egy régi önkormányzati döntés miatt eladták a lakásuk alatti telket, és öt éven át küzdöttek azért, hogy otthonukban maradhassanak.
„Bíróság, Kúria, Alkotmánybíróság – az állandó feszültség leírhatatlan volt. Végül mégis eladták alólunk a földet, nem szeretek erről beszélni. Utcára kerültünk. Ez borzalmas emberi tapasztalat volt. Az állandó stressz annyira megviselt, hogy sztrókot kaptam. Anyám kórházban volt, én folyamatosan a bíróságon, a lányom beteg volt. Minden egyszerre tört rám, és végül bele is rokkantam”
– mondja nagy keserűséggel a hangjában Éva.
Éva legnagyobb lelki próbája mégis lánya, Melinda születése után következett. A kisbaba szájpadhasadékkal jött a világra, majd öthetesen bölcsőhalált szenvedett.
Meghalt a karjaimban, de újraélesztették. Onnantól minden nap a rehabilitációjára koncentráltam, semmi másra, csak hogy legyünk rendben
– mondja.
A kislány később több műtéten és logopédiai fejlesztésen esett át, és végül teljesen felépült, iskolai sikereket is elérve.
Éva életének végigkísérő motívuma a küzdés és a kitartás. Hivatásként tekintett az egészségügyre, és az összes nehézség ellenére sem adta fel.
Újra megcsinálnám mindent, csak kevesebbet aggódnék. Az aggodalom tett tönkre engem
– mondja őszinte meggyőződéssel az asszony, aki az erőt hitből és családi támogatásból merítette:
„Isten, gyerekkorom óta, és a családom – ezek tartják bennem a lelket. És én ezért nagyon hálás vagyok
– zárja gondolatait Éva, miközben szeretetcsomagot állít össze a rászorulóknak.
Érdekel még hasonló történet? Nézd meg videón!
Ripost hírek
