„Mintha Dominik ott lett volna velünk” - téli mesevilágot varázsoltak a szülők a 15 évesen elhunyt fiú sírjára

Varázslatos téli mesevilágot építettek a 15 évesen elhunyt Dominik sírjára. Az átlátszó kupola alatt hófedte, mini falu elevenedik meg, minden lakójával együtt. Kovács Nikolett örökre a szívében őrzi a fia emlékét és a család többi tagjával együtt minden fontos alkalomra feldíszítik Dominik nyughelyét. December beköszöntével téli dekorációt kapott.

Dominik két évvel ezelőtt jégkorcsolyázás közben asztmarohamot kapott, az életét a kórházban sem tudták megmenteni. A halálát sosem tudják feldolgozni a szerettei. Hatalmas űrt hagyott maga után. Nem múlik el úgy nap, hogy Niki ne gondolna szeretett fiára, karácsony közeledtével pedig egyre nehezebb a gyász.

„Olyan furcsa ez az időszak… mindenhol csillogás, zene, mosolyok, és közben bennem ott van a csend, amit Dominik hagyott maga után” – kezdte Niki. „Olyan, mintha minden fény mögött ott lenne egy árnyék, amit csak én látok. Ilyenkor megállok egy pillanatra, becsukom a szemem és megpróbálok befelé figyelni, mert ott, abban a mély, halk belső térben, érzem Őt. Dominik ott van. Nem ment el teljesen, hiszen a részem maradt és ilyenkor vannak pillanatok, amikor valami lágy érzés körbeölel.”

Dominik sírja téli dekorációt kapott 

Niki a fiáért díszíti fel a sírt, de ez számára is erőt ad. A téli varázsfalu minden kis részlete Dominikért díszeleg, hiszen a család nagy szeretettel készítette.

– mesélte meghatódva az anyuka, akit földöntúli érzés fogott el, amikor rákerült a sírra az installáció.

„A sír előtt állva egyszer csak elöntött az érzés, mintha Dominik ott lett volna velünk. Nem úgy, ahogyan régen, hanggal, nevetéssel, mozdulattal, hanem úgy, ahogy most tud: emlékfénnyel, jelenlét nélkül is jelenléttel. Ott, abban a pillanatban, amikor meggyulladt a kis világító lámpás, valami megremegett bennem. Mintha azt súgta volna: „Anya, látom! És szeretem mindazt, amit értem teszel.” És ekkor jött a felismerés, hogy nem azért csinálom, mert nekem könnyebb lesz tőle, hanem azért, mert nagyon szeretem és így tudom megmutatni a világnak, hogy élt, szeretett, és most is tovább él bennem.”