Furcsa népszokások az év végén: vesszőzés, borsszentelés és balsorsot elűző szilveszteri zaj

A magyarság hagyományaiban, a néprajzban mindig is misztikus „átmeneti” időszaknak számítottak a karácsony és újév közötti napok. Az év ezen időszakában nagyapáink és dédnagyapáink szokásai egyszerre szóltak a bőség bevonzásáról, a védekezésről és – természetesen – már a következő évvel kapcsolatos várakozásokról is. A vidéki Magyarország falvaiban karácsony és újév között minden napnak megvolt a maga szerepe, ezek közül pedig sok hagyomány, illetve elsőre talán furcsa népszokás még ma is él!

Az óév végéhez bőven kapcsolódnak furcsa népszokások

December 27. – János nap

A Szent János apostol napjára eső borszentelés napján, azaz december 27-én vitték a templomba a bort, hogy azt a pap megszentelje. A hit szerint ezzel „jó egészség és jó kedély” költözött a házba. A megszentelt borból aztán újévkor és betegség idején is mindig ittak, mert úgy tartották, hogy az megóvja őket a bajoktól. Ugyanakkor ebből a borból már a következő év termésének minőségére is következtettek – több kevesebb sikerrel.
 

December 28. – Aprószentek napja

Ez máig az egyik legkülönösebb ünnep az év végi időszakban. Eredetileg a Jézus korabeli gyermekmészárlásra emlékeztek ilyenkor és az aprószentek elnevezés is a gyermekekre utal. A néphagyományban ugyanakkor háttérbe szorult a vallási vonatkozása és elsősorban a vesszőzés, azaz az úgynevezett „aprószentelés” miatt ismerik ma is sokan. Ezen a napon a gyerekeket játékosan megvesszőzték, miközben jókívánságokkal árasztották el őket. A néphagyomány szerint ez kellett ahhoz, hogy az új esztendőben aztán egészségesek, vidámak és szerencsések legyenek a lurkók. Maga a vessző is egyébként az életkedv, az életerő egyik szimbólumának számított.

December 31. – Szilveszter

Az óév utolsó napja anno a gonosz elűzésének ideje volt a magyar falvakban. Vagyis a szilveszteri hangoskodás nem csupán az év mulatozással történő lezárásáról, hanem részben a gonosz erők ily módon történő elriasztása miatt is volt szükséges. Ehhez 

• kolompokat, 
• kereplőket, de még 
• karikás ostort is igénybe vettek annak érdekében, hogy az új év tisztán kezdődhessen el. 

Persze az ilyenkor szokásos fogások sem maradhattak el, miután hagyományosan ekkor esszük az anyagi bőség reményében a lencsét, a jó szerencse miatt a malacot, a halat pedig tanácsos volt kerülni ekkortájt, mert úgy hitték, hogy aki az óév végén halat eszik, annak elúszik majd a jó szerencséje. Baromfi pedig azért nem került ekkor a családi asztalra, mert az „elkaparja a szerencsét”.