Trabantok a macskaköves utcákon - Retró képgaléria Budapest I. kerületéről

Az I. kerület, vagy ahogy sokan emlegetik, a Budai Várnegyed Budapest egyik legikonikusabb városrésze, ahol a történelem nemcsak a kövekben, hanem a levegőben is ott él. Most egy különleges időutazásra hívunk: régi fotók segítségével visszatekintünk, milyen volt a várnegyed retró világa.

A Budai Vár és környéke, Budapest I. kerülete történelmi és városrendezési szempontból is páratlan jelentőségű kerület. A terület magában foglalja a Budai Várnegyedet, a Krisztina teret, az Alagutat, a Lánchidat és a Déli pályaudvart. Retró képgalériánk segítségével most visszautazhatunk az időben és megnézhetjük, hogyan festett a kerület a múlt században, amikor még trabantok parkoltak a macskaköves utcákon.

Retró Buda

Budapest I. kerülete a magyar történelem fontos színtere. A kerület szívében álló Budai vár alapjait a 13. század közepén IV. Béla király tette le a tatárjárás utáni újjáépítés jegyében. A vár a középkorban a magyar királyság jelentős központja volt, azonban a török hódoltság és később a Habsburg uralom alatt többször romba dőlt, majd újraépült. A mai barokk arculatát főként a 18–19. században, Mária Terézia uralkodása alatt nyerte el. A második világháború után súlyosan megrongálódott, helyreállítása csak az 1950-es évektől kezdődött meg komoly műemléki gondossággal.

Városrendezési szempontból az I. kerület egyedülálló értéket képvisel, hiszen megőrizte eredeti középkori utcahálózatát: szűk, kanyargós utcák, zárt sorú beépítés jellemzi. A törökök kiűzése után a 18. században barokk stílusban épültek újjá az épületek, a 20. században pedig a háborús pusztítások miatt több helyreállításon és rekonstrukción estek át. Ennek köszönhetően ma a kerület városképe kiemelten védett örökségi terület, ahol minden modern beavatkozás szigorú műemléki szabályozás alatt áll.

A Fortepan archívumából válogatott, nosztalgikus képek megidézik a régi Krisztinaváros, a Tabán romantikus utcáit és a Várból nyíló páratlan panorámát. Ezek a fotók megmutatják a háború utáni újjáépítést, az 1960–70-es évek sajátos városi hangulatát, és olyan eltűnőben lévő részleteket, mint a kopott kőkerítések, a kovácsoltvas erkélyek vagy az elsárgult cégtáblák. Nem pusztán képek ezek, hanem történetek, amelyek egy olyan kerületről mesélnek, ahol a múlt és a jelen szinte összefonódik. Régi iskolák, villamosmegállók, korabeli öltözködés és eltűnt városrészek kelnek életre, segítve minket abban, hogy újraértelmezzük azt a Budapestet, amelyet ma már csak felmenőinktől ismerünk.